A célpont

A franciák ismét megmutatták, hogy büszke népük nem hajol meg a konvenciók előtt. Sikerült létrehozni egy új filmes kategóriát, a kudarctörténet műfaját. Isabelle Huppert egy szakszervezetist játszik egy atomenergetikai cégnél, ahol az új tajparaszt agresszív állat főnöknek elege lesz a tevékenységéből. Ezután dolgok történnek vele, amiket a nyomozó hatóságok nem hisznek el neki, hogy úgy történtek. Van áldozathibáztatás is bőven, az ismerős lehet nekünk magyar nézőknek. Minek ment oda, ahol a pofont osztják ugye. A film lassú sodrású, de egész jó, és Huppert is jól adja elő a szerepét. Vártam, hogy mi jön ki az egészből, de nem tetszett, amit végül kaptam. Nem akarom elspoilerezni, de olyan volt, mintha egy elfuserált akcióhősös film, amiben a végén a jó főhős ráfarag, a rosszak megússzák, a következmények elmaradnak, aztán mindenki húzhat haza a 3,14-be, a kijáratnál a nagy szemetesbe lehet dobni a popcorn és az üdítős pohár hátramaradt hulladékát. Nem értem a témaválasztást, elég demoralizáló és lehangoló, nagyjából az állampolgári öntudatról lenevelő hatású. Kár, mert amúgy tisztességgel összerakott film volt.

Jól indul, de a felénél valahogy leül a történet. Nem tudták fenntartani az érdeklődést, és a néző belekeveredhet abba, hogy akkor most a nő hazudik, vagy tényleg megtörtént vele mindez.

Fuh, hát nem egy könnyen emészthető darab, az egyszer biztos. Szerintem felkavaró ez a történet, amit csak tetéz a főszereplő metsző alakítása. Szerintem látni kell, bár nem biztos, hogy mindenkit egyfromán le fog majd kötni.

Mitagadás nagyon kíváncsi voltam A célpontra, kicsit úgy érzem, hogy napjainkban kevés olyan filmet kapunk, amely valamilyen fontos témával foglalkozni. Viszont úgy éreztem, hogy a lényeg az nagyon szét van maszatolva ez esetben is. Ez annyira nem ve... Többsz el a film "élvezeti" értékéből, ugyanakkor saját magát lényegteleníti el, amit nagyon sajnáltam.