A valós események alapján készült film Maureen Kearney (Isabelle Huppert) történetét meséli el, aki szakszervezeti vezetőként dolgozott egy neves francia multinacionális vállalat által működtetett atomerőműben.
Olyan megállapodásokat hozott nyilvánosságra, amelyek az egész francia nukleáris… Több
A franciák ismét megmutatták, hogy büszke népük nem hajol meg a konvenciók előtt. Sikerült létrehozni egy új filmes kategóriát, a kudarctörténet műfaját. Isabelle Huppert egy szakszervezetist játszik egy atomenergetikai cégnél, ahol az új tajparaszt agresszív állat főnöknek elege lesz a tevékenységéből. Ezután dolgok történnek vele, amiket a nyomozó hatóságok nem hisznek el neki, hogy úgy történtek. Van áldozathibáztatás is bőven, az ismerős lehet nekünk magyar nézőknek. Minek ment oda, ahol a pofont osztják ugye. A film lassú sodrású, de egész jó, és Huppert is jól adja elő a szerepét. Vártam, hogy mi jön ki az egészből, de nem tetszett, amit végül kaptam. Nem akarom elspoilerezni, de olyan volt, mintha egy elfuserált akcióhősös film, amiben a végén a jó főhős ráfarag, a rosszak megússzák, a következmények elmaradnak, aztán mindenki húzhat haza a 3,14-be, a kijáratnál a nagy szemetesbe lehet dobni a popcorn és az üdítős pohár hátramaradt hulladékát. Nem értem a témaválasztást, elég demoralizáló és lehangoló, nagyjából az állampolgári öntudatról lenevelő hatású. Kár, mert amúgy tisztességgel összerakott film volt.
Jól indul, de a felénél valahogy leül a történet. Nem tudták fenntartani az érdeklődést, és a néző belekeveredhet abba, hogy akkor most a nő hazudik, vagy tényleg megtörtént vele mindez.
A film 1 964 865 forintos bevételt termelt Magyarországon. A hazai mozik összesen 963 mozijegyet értékesítettek a produkcióra.
A hitelesség kedvéért Jean-Paul Salomé olyan helyszíneken forgatott, ahol az ügy valóban megtörtént: Bercyben, a rambouillet-i kórházban, a versailles-i bíróságon (ahol az Areva egykori alkalmazottai, akik jelen voltak a valódi tárgyaláson, szakszervezeti ruhában statisztáltak).
Jean-Paul Salomé először Caroline Michel-Aguirre újságíróval találkozott, és elmondta neki, hogy mire szeretne összpontosítani a könyvében. De a tényeken, a történet politikai és ipari tétjén túl a filmkészítő arra is kíváncsi volt, hogy Maureen Kearney mit élt át belülről, min ment keresztül a családja, és hogyan építette újjá magát.
Jean-Paul Salomét egy tweet vezette el ehhez a 2012 végén megjelent hírhez, amelyben valaki Caroline Michel-Aguirre újságíró La Syndicaliste című könyvét említette. A rendező ezután utánanézett, és úgy érezte, hogy van benne anyag egy filmhez.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
