Egy dán építész Párizsban

François Mitterrand elnök a francia forradalom 200. évfordulójára új építészeti jelképet álmodik Párizs számára. A nyílt nemzetközi pályázat meglepetésszerű győztese a dán Otto von Spreckelsen (Claes Bang – A négyzet, Az Északi), aki egy modern diadalív tervével arat sikert – olyan emlékművel, amely a háborús hódítások helyett a humanizmus előtt tiszteleg. Mitterrand ragaszkodik hozzá, hogy személyesen felügyelhesse a monumentális projektet.
A tervezés és az anyaghasználat terén kérlelhetetlen Spreckelsen makacssága komoly próbatétel elé állítja legfőbb szakmai támaszát és egyben feleségét is (Sidse Babett Knudsen – Borgen, The Duke of Burgundy). Az építész kész szembenézni a megvalósítást hátráltató konfliktusokkal: az elsőre lehetetlennek tűnő építészeti megoldások miatt a kivitelezőkkel éppúgy összecsap, mint a politikai érdekek között lavírozó elnökkel.
A ma is Párizs elővárosában álló grandiózus és ikonikus épület megvalósulásának történetét Stéphane Demoustier rendező finom humorral és kiemelkedő vizuális érzékenységgel dolgozza fel. A Cannes-i Filmfesztiválon debütált Egy dán építész Párizsban a kora nyolcvanas évek felfokozott politikai légkörében enged bepillantást az emberi természet legmagasabb csúcsaiba és legmélyebb bugyraiba.