Emlékeink

Ez a film egy rohadt jó pszichológiai oktatóanyag, benne van egy csomó alapvető dolog, amit lehet mutogatni az orvosi egyetemen a hallgatóknak, tényleg, mint a búcsúban, a bántalmazó anya annyira szabályosan van megrajzolva, hogy az már tankönyvi, a megfélemlített húg, az érvénytelenített bántalmazott, a szelektív emlékezetproblémás fazon, húszórányi kibeszélnivalót rejt; melyik tanár vágyhat ennél többre? Én viszont filmet ültem le nézni, így most csak 4 csillagot adok, mert filmként viszont kicsit parttalan alkotás. Ja, Chastain és Sarsgaard profin játszik, Chastainnek ez már ujjgyakorlat, Sarsgaard meg komolyan megvillant.

A Memory Sylviáról, egy szociális munkásról szól, aki gondozásba veszi egy régi iskolai társát, Sault, aki memóriaproblémákkal szenved. Sylvia lányával él, szüleivel nem beszél egy gyerekkori családi trauma miatt. Ez a trauma lengi be az egész családot, és a film lényegében a családtagok visszaemlékezéseit követi nyomon, illetve azt, mennyire nehéz bizonyos dolgokat előhozni, vagy bizonyos dolgokat miért akarunk mindenáron elrejteni és elfelejteni. Ez főleg Saulon és Sylvia nővérén keresztül látjuk, és a filmnek akadnak elég érzelmes pillanatai, ahol Jessica Chastain játéka hihetetlen jó. Azonban, sajnos egyedül nem tudja elvinni a hátán a filmet, a többi szereplő korán sem ilyen ügyes, és színészi játékuk nagyon csapongó. A film története kicsit hajaz emlékekre, így sokszor a jelenetek sorrendje fel van dobva, de nem annyira, mint egy Mementóban, nem kell „megfejteni” a filmet. Szomorú, mert sajnos, a lezárást sem találja el a film, és története katarzismentes, mintha egy emlék kimaradna, ami mindent helyre rak, narratív szempontból.

Michel Franco érzelmes drámája Jessica Chastain és Peter Sarsgaard főszereplésével a tavalyi Velencei Filmfesztiválon mutatkozott be, de hazánkba csak most jutott el a Max jóvoltából. Az Emlékeink lassan folydogáló története Sylviáról (Jessica Chasta... Teljes kritika

Alapból átlagosnak mondanám. De Jessica Chastain ebben a szerepben is nagyon jó volt... és hát Peter Sarsgaard... akit eddig nem sokra tartottam. Egy darabig agyaltam rajta, hogy miért ismerős annyira... aztán rájöttem, hogy őt sokkal fiatalabban, szakáll nélkül ismerem. Teljesen jól tartja magát, és szerintem nagyon jól alakított ebben a filmben. Ő a korosodással kifejezetten előnyére változott. A filmről nem igazán tudok mit írni. Egy egymásba szeretős, nyomorultas romantikus dráma. Amit ki lehetett hozni ebből, azt kihozták. Nem fogom akarni újra megnézni, nincs benne annyi... de a nagy átlagtól mégis jobb egy kicsivel...

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Lelkileg megterhelő volt nézni, min mennek, mentek keresztül a főszereplők. Demencia Saulnál, szexuális zaklatás, családon belüli erőszak Sylviánál. Utóbbinál teljesen elnyomva 1 életen át... borzasztó lehet ezt a terhet szó nélkül, ki nem mondva megélni, leélni úgy, hogy hazugnak van megpecsételve. A húg „szerencsére” biztosít némi igazságszolgáltatást, emlékeket nővérének, aki csak folyamatos tagadást kapott. Engem mélyen felháborít az ilyen családokban rejlő bűnrészesség, hazugság, tudatos normalitás eljátszása egy életen át... felháborító!!! A film vége hagy némi űrt maga után, de valamelyest hagyja gondolkodni a nézőt, vajon mi emlék lesz még, jó, avagy rossz, ami fennmarad 2 beteg emberben(nek)... legalábbis egynek biztosan.