Az agyahagyott alapszituációból természetesen agyahagyott történet kerekedik ki, ám nem pont olyan módon, mint ahogyan arra számítani lehetett. A kifejezetten jó színvonalú színészi játék mellett (Robert Sheehant az isten is beszívott Kubrick-utánzatnak teremtette, de Rupert Grint is ki tud lépni Ron Weasley árnyékából) üdítő színfoltot képez még a váratlanul felbukkanó, brutális gore, valamint pirospont jár a hippikorszak egész filmet belengő, fűszagú életérzéséért is. Ami viszont az érem másik oldalát jelenti, az az, hogy sajnos a produkció csak igen kevés igazán átütő erejű poénnal büszkélkedhet, úgy is mondhatnám, hogy inkább humoros attitűdjében, mint tényleges vicceiben erős. A negatívumokhoz még hozzájárul az is, hogy a film megtekintése után némileg kiaknázatlannak éreztem a történetben rejlő lehetőségeket, véleményem szerint ebből a sztoriból egy jóval fergetegesebb komédiát is ki lehetett volna hozni. 7/10 Több
"Röviden: Rupert Grint-et ugye, tökösként ismertük meg a Harry Potter sorozatban és nekem ő volt a gyerekszínészek közül a leggyengébb láncszem. " Több
