Saint Maud

Rettenetesen jó választás volt Morfydd Clark a főszerepre, hihetetlen jól hozza a szélsőséges, elvakult hívőt, szinte süt a szeméből az őszinte és kétségtelen "igazsága". A cselekmény igen lassú és nem szól komolyabban semmiről, de nem is ezt hivatott bemutatni a film. A fanatikus elme kétségbeesett bugyrai, erőszakos próbálkozás a megváltásra, az őrület szélén táncoló, kedves mosolyú ártatlan ápolónő. Az atmoszféra nagyon erős, jól passzol hozzá a képi világ és a színek. Az utolsó 10 másodperc a retinámba égett, tökéletes bemutatása annak, mi él valaki fejében és amúgy ehhez képest mit látnak mások.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Lassan összekapom magam, hogy mit is láttam az előbb. Sajnos egyrészt a Nottingham Forest vereségét, előtte pedig a Saint Maudot. Van is róla véleményem, megosztanám veletek. Remek kritikai visszhang és hangos fesztiválsikerek övezték Rose Glass bemu... Teljes kritika

Több a dráma, mint a horror, viszont a történet nagyon erős kritikát fogalmaz meg a vallási fanatizmussal szemben. A lány annyira meg akarja téríteni betegét, hogy nem tudja elfogadni az eltérő véleményt. Ennek a kicsúcsosodása az utolsó előtti jelenet a házban, ami az erősebbek közé tartozik. Morfydd Clarkot eddig nem ismertem, de itt remekelt, így kíváncsian várom, hogy milyen szerepekkel találják meg a jövőben.

Szép, lassú tempójú, erős atmoszférájú vallási dráma/horror. Tipikus A24-film, lassan és hatásosan adagolja az információt és a feszültséget. És szerencsére tudja is tartani a minőséget, és a vége is nagyon el van találva.