Derült égbolt viharfelhők között

2011-ben forgatott ausztrál családi dráma Patrick White Nobel-díjas író regénye alapján, nincs magyar fordítása – tegyük hozzá joggal. Geoffrey Rush volt aki miatt megnéztem, de nagyon jó benne Charlotte Rampling is (a „45 év”-ben láttam legutóbb) me... Többrt szinte a sír szájában lévő öregasszonnyá maszkírozták. Szeretem az ilyen tematikájú darabokat, hiszen az „Augusztus Oklahomában” az egyik kedvencem. Ez a film nem lesz az! Egyedüli értéke Rampling és a maszkmester tevékenysége. Semmilyen történet, rettenetes kinézetű szereplők, irdatlan hosszúság. Ilyen rusnya nőket összegyűjteni már-már a művészet határát súrolja. Fájdalmas volt Helen Morse Lotte szerepében, ahogy német kabarédalokat gajdolt és még táncolni is próbált. Rush is csak kóválygott benne, talán elfelejtett játszani? Egy újabb díjas író csatlakozott abba a sorba, akiktől egy sort se akarok elolvasni. Van jócskán belőlük!

Zseniális színészi teljesítményeket láthattam, köszönöm ezt az élményt, az viszont eléggé keserű szájízt hagyott nálam, hogy eléggé zsúfolt lett a történet. Talán érdemes lett volna egy minisorozatban megvalósítani az egészet.

A legérdekesebb talán a sminkmesterek munkája, akik nagyon jól oldották meg a karakterek idősebb változatait. Emellett pedig elképesztően gyönyörű képi világa van a filmnek, de a történet számomra rettenetesen semmitmondóra sikeredett. Emiatt talán egy kissé csalódtam is.