Nagy rajongója vagyok a kézzel rajzolt animációs filmeknek, és ezzel együtt magának a mesternek, Miyazakinak. Ez az alap, de nem zárok ki semmit, ami el tud varázsolni.
Őszintén: picit olyan, mint egy hosszú tévés romkom, sok ismerős klisével. Viszont a poénok néha tényleg ülnek, és a retro feeling nagyon el van találva. Nem lett kedvenc, de egy laza estére simán oké.
Imádtam a témát és a hangulatot, mert olyan kérdéseket feszeget, amikről tényleg beszélni akarunk (AI vs. emberi ítélkezés meg minden), de néha kaotikussá válik a sztori. A vége kicsit elkapkodottnak hat, mintha több időt kellett volna adni a gondolatoknak, nem csak a pörgésnek.
Elég őszintének és köntörfalazás nélkülinek tartottam az egészet, ami már egy jó pont nálam. Nem mondom, hogy Charlie Sheen bárkinek a példaképe kell, hogy legyen, de én mindig is kedveltem a munkásságát, még ha időnként kissé lesiklott is az útról.
54 Beléd estem (2026)