Az utolsó egyszarvú

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az első traumatikus élményeim ehhez a meséhez fűződnek. Azt hiszem, akkor jöttem rá, hogy a szép és jó (mint esztétikai és morális kategóriák) nincsenek biztonságban a csúftól és rossztól. Merthogy hiába van szabadon az utolsó egyszarvú, a többi, ugy... Többanannyira tiszta és gyönyörű lény fogságba kerül. Nem érződik semmi boldogság ebben a mesefilmben, csak fájdalom, tehetetlenség és várakozás, és a világ morális értékekkel szembeni vaksága - kevesen látják az egyszarvút annak, ami, s azon kevesek közül, akik felismerik, el akarják pusztítani, vagy legalábbis elvenni a szabadságát. Így is a kedvencem volt, mert gyönyörűen rajzolt, szépen adagolt, a zenéje is tökéletes (épp annyira melankolikus és kényelmetlen, baljós érzéseket keltő, mint amennyire a történet megkívánja) és komplex érzelmeket közvetít, még gyerekként is könnyű volt felfogni, hogy különleges mese, de sokáig kellett emésztenem.

Imádjuk tesómmal felnőtt fejjel is. Évekig hajszoltuk hogy vajon melyik volt ez a mese. Nem emlékeztünk a címére. Csak egy kazikölcsönzőből lekopizott példányunk volt meg vhs-ként gyerekként. És sajnos azt már lehetett lejátszani. Köszönöm Mafab hogy rábukkantunk általatok! :))))

Mikor kicsi voltam és megláttam a borítóját teljesen odáig voltam! A nagyon szép és kecses unikornis elbűvölt! Majd mikor megnéztem, körülbelül két hétig nem mertem aludni, annyira félelmetes volt számomra!