Az első traumatikus élményeim ehhez a meséhez fűződnek. Azt hiszem, akkor jöttem rá, hogy a szép és jó (mint esztétikai és morális kategóriák) nincsenek biztonságban a csúftól és rossztól. Merthogy hiába van szabadon az utolsó egyszarvú, a többi, ugyanannyira tiszta és gyönyörű lény fogságba kerül. Nem érződik semmi boldogság ebben a mesefilmben, csak fájdalom, tehetetlenség és várakozás, és a világ morális értékekkel szembeni vaksága - kevesen látják az egyszarvút annak, ami, s azon kevesek közül, akik felismerik, el akarják pusztítani, vagy legalábbis elvenni a szabadságát. Így is a kedvencem volt, mert gyönyörűen rajzolt, szépen adagolt, a zenéje is tökéletes (épp annyira melankolikus és kényelmetlen, baljós érzéseket keltő, mint amennyire a történet megkívánja) és komplex érzelmeket közvetít, még gyerekként is könnyű volt felfogni, hogy különleges mese, de sokáig kellett emésztenem.
Az első traumatikus élményeim ehhez a meséhez fűződnek. Azt hiszem, akkor jöttem rá, hogy a szép és jó (mint esztétikai és morális kategóriák) nincsenek biztonságban a csúftól és rossztól. Merthogy hiába van szabadon az utolsó egyszarvú, a többi, ugyanannyira tiszta és gyönyörű lény fogságba kerül. Nem érződik semmi boldogság ebben a mesefilmben, csak fájdalom, tehetetlenség és várakozás, és a világ morális értékekkel szembeni vaksága - kevesen látják az egyszarvút annak, ami, s azon kevesek közül, akik felismerik, el akarják pusztítani, vagy legalábbis elvenni a szabadságát. Így is a kedvencem volt, mert gyönyörűen rajzolt, szépen adagolt, a zenéje is tökéletes (épp annyira melankolikus és kényelmetlen, baljós érzéseket keltő, mint amennyire a történet megkívánja) és komplex érzelmeket közvetít, még gyerekként is könnyű volt felfogni, hogy különleges mese, de sokáig kellett emésztenem.