Imádom a történeteket, minden formában és minden mennyiségben, legyen az könyv, rádiójáték, zene, sorozat vagy film. Persze a sztori nem minden. A médium, a kidolgozás mikéntje tagadhatatlanul befolyásolják az élményt, rányomják bélyegüket, sajátos jegyeket adnak hozzá. Pár évvel ezelőtt a film lezárt, kerek narratívájának híve voltam, de az utóbbi évek sorozatdömpingje olyan fantasztikus alkotásokat termelt ki, hogy feléledt a régi rajongás a többrészes, többévados sorozatokig – feltéve, ha ténylegesen a karakterek fejlődésének aprólékos kidolgozására használják fel az időtöbbletet. Nem kell, hogy a történet kitalált legyen, nem ragaszkodom a fikcióhoz: rajongok a dokumentumfilmekért, amelyek olyan helyekre visznek el és olyan társadalmi jelenségek hátterébe engednek bepillantást, amelyeket egyébként esélyem sem lenne megismerni.
65 Tetthely: A Cecil Hotel (2021)