Annak ellenére is jó és élvezhető dokumentumfilm, hogy néha idegesítően repetitív, körbe-körbe mondják el ugyanazokat az információkat, még akkor is, ha nincs semmi értékük, amelyet hozzáadnának az adott jelenethez, interjúrészlethez, éppen tárgyalt teóriához. Ez viszont talán csak a műfaj betegsége, meg máshogy hogyan préselnének ki több részt a viszonylag egyszerűen feldolgozható témából?
Nekem nagyon tetszett ez a film, bár a hibáit, amelyet már sokan, sok helyen felsorakoztattak, nem lehet figyelmen kívül hagyni (ezért a négy csillag). Ha viszont eltekintünk a logikátlanságoktól, a túlzásoktól és minden ilyentől, nagyon szórakoztató kikapcsolódásban lehet részünk. Engem lekötött, a benne megteremtett világ sajnos nem áll messze a sajátunktól, a főhőst szeretettel utáljuk, és az emberi oldal is valósághűen mutatkozik meg: az amorális emberi lényben, akit az egója irányít és aki a profitnak rendel alá mindent, nem fordul meg a borjú néhány kellemetlen élmény után, bármennyire is ezt diktálná a hagyományos narratíva. És ez azért jó, mert igaz. :)
Kellemes, szirupos romantikus film, ami cseppet sem eredeti, de depis napokra kifejezetten ajánlott, mert roppant szórakoztató, talán éppen azért, mert semmi meglepetést nem tartogat. Háttérzajként is kiválóan teljesít főzéshez, takarításhoz, online shoppingoláshoz.
Aranyos sztori, jó kivitelezés, de igazán nem érzem szükségét annak, hogy még egyszer megnézzem. És annak se, hogy az átlagosnál jobb értékelést adjak, hiszen nem emlékezetes, a műfajában pedig sokkal jobb alkotások is készültek, sokkal kevésbé idegesítő főszereplő karakterekkel is...
Meglepően szórakoztató film. A történetet nem lehet komolyan venni, a humora néhol felfrissített Csupasz Pisztolyként hat. Ezzel pedig nem ellenkezek, nem szedem darabjaira, hanem elfogadom a szerencsémet, hogy végre ráakadtam a sok kínosan rossz vígjáték között valamire, amin nevetni is lehet. A dalok nagyon ragadósak, több hónap után is dúdolom őket. :)
Egy kifejezetten érdekes alkotás, amely a teenage angst mellett megmutatja a kamaszok elsöprő kreatív energiáit is. Előnye, hogy a történések miatt kiváltott érzelmeket nem csupán a párbeszédek, de a zene, a tánc, az egymásra reagáló testek is kifejezik. Pár évvel ezelőtt volt hozzá szerencsém, a történetre csak nagy vonalakban emlékszem, a hangulat, amelyet a nézése közben éreztem, viszont élénken él még mindig az emlékezetemben. Nem a legjobb alkotás a világon, de a közepesnél is jóval erősebb, többször is meg lehet nézni, ha valaki tűri a műfajt. :)
Az első traumatikus élményeim ehhez a meséhez fűződnek. Azt hiszem, akkor jöttem rá, hogy a szép és jó (mint esztétikai és morális kategóriák) nincsenek biztonságban a csúftól és rossztól. Merthogy hiába van szabadon az utolsó egyszarvú, a többi, ugyanannyira tiszta és gyönyörű lény fogságba kerül. Nem érződik semmi boldogság ebben a mesefilmben, csak fájdalom, tehetetlenség és várakozás, és a világ morális értékekkel szembeni vaksága - kevesen látják az egyszarvút annak, ami, s azon kevesek közül, akik felismerik, el akarják pusztítani, vagy legalábbis elvenni a szabadságát. Így is a kedvencem volt, mert gyönyörűen rajzolt, szépen adagolt, a zenéje is tökéletes (épp annyira melankolikus és ... több»
Ez a film ötből öt - a kategória nem igazán számít, minden téren zseniális. Pár évente újranézem, hátha csak a nosztalgia szól belőlem, de nem. A zene, a történet felépítése, a fordulat előrevetítése, az apró, csak a sokadik nézésre észrevehető apróságok, a rendezői kikacsintások - minden nagyon a helyén van. Margóra: érdekes, hogy az életérzés, ami dühíti a filmbéli férfiakat, ami miatt a Harcosok klubjában, majd pedig a Project Mayhamben keresnek kiutat, valamiféle célt a céltalan, katasztrófáktól és világméretű válságoktól mentes, fogyasztói életükben ("mi vagyunk a történelem középső gyerekei"), máig megmaradt, pedig megkaptuk a válságokat és a katasztrófákat. Hol lehet a baj?
Egy alapjáraton jó sorozatról van szó, szerintem gyönyörűek a díszletek, a környezet, amelyet megalkottak, a cukorkaszínű, mentolosan hűs, arányos pokol, ahol gyógyítás címszó alatt forgatják ki az embert a méltóságából. A színészek többsége is remek alakítást nyújt, mégis fájdalmas hiányt hagy a sorozat. A Száll a kakukk Főnénijét várnánk, az ő előtörténetét, de itt a címszereplő a sorozat utolsó epizódjában még kevésbé hasonlít a dühét és gonoszságát kiszámítottság mögé rejtő főnővérre, mint az első epizódban. Pedig nagyon szerettem volna, ha sikerül nekik beváltani az ígéretet, de ez inkább az American Horror Story egy jobban (?) sikerült évadja lett, mint a kiváló Száll a kakukk Főnénij... több»
79 Preacher (2016)