A platform

Egészen egyedi film, nagyon erős társadalomkritikával és csekélyke realitással. A mai modern nyugati társadalmak vagyoni hierarchiát mutatnak, mely az önzésre, kapzsiságra és telhetetlenségre épül. A legfelső 10% kezében van mindenhol a javak 90 százaléka. A filmbeli gödör ezt szimbolizálja. A legfelső szintek mindent elfogyasztanak a platformról, nem törődve a lent élőkkel. Főhősünk, Goreng (Iván Massagué), önként költözik be a 333 emelet mély gödörbe, ahogyan mindenki más is, hogy teljesítse az elvárást anyagi és egyéb előnyökért. Groteszk és szürreális sztorit kapunk tehát, profi kivitelezésben. A jelenetek egy része simán eléri a horrorfaktort, és fordulatokból sincs hiány. A néző óhatatlanul belegondol abba, hogy ő mit tenne hasonló helyzetben. Az egyetlen negatív kritika a vége felé túltolt miszticizmus és a realitások alacsony szintje. Minden másban nagyon jó a film, egy érdekes tanulsággal: az ember legnagyobb ellensége maga az ember, de néha egy éles kés a legjobb választás tud lenni a túlélésre.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Szombaton néztem meg, és azóta is sokat gondolok rá. Elég beteg darab, de eszméletlen társadalomkritika fogalmazódik meg benne. Ha mindenki csak annyit venne el, amennyit muszáj, maradna (szinte) mindenkinek. Sajátos köntösbe bújtatva mesélte ezt el ... Teljes kritika

"Háromféle ember van: aki fent van, aki lent van, és aki lezuhan." Már a film kezdőmondata felfedi a mondanivalót. Egészen zseniális ötlet volt egy függőleges börtönnel lemodellezni társadalmunkat. A közepén mozgó platform pedig az emberi kapzsiságot szimbolizálja, hisz ha mindenki csak annyit venne el, ami elég az életben maradáshoz, mindenkinek juthatna. Eszünkbe juthat a Covid 19 által kirobbant felvásárlási őrület... Így hát az alsóbb szintekre mindössze morzsák potyognak, még mélyebbre pedig már az sem. Főhősünk művelt ember lévén próbál harcolni a rendszer ellen, de egy idő után beletörődik az embertelenségbe és megtörik. Egészen eddig tökéletes a film, a végét azonban csúnyán elszúrták. De így is kapunk egy nagyon is megdöbbentő és elgondolkoztató kórképet társadalmunk működési mechanizmusairól. Az meg nagyon is meglepő, hogy mindezt egy spanyol film szállítja nekünk. Respect.

Sajátos film A platform, mely a legkevésbé sem tűnik hitelesnek, viszont nagyon elgondolkodtató. A speciális börtönbe, mely egy végtelen mély (200 szintből álló) betongödör, önként is be lehet kerülni, jutalom (és pénz) reményében. A gond az élelem-ellátás, ugyanis azt egy platform hozza (lift jelleggel), melyről minden szinten levesznek, amit akarnak a rabok. Csakhogy a legfelső 20-30 szint mindig sokkal többet vesz le magának, mint ami járna neki, így az alsó 50 szintre szinte már semmi nem jut. Tegyük hozzá: kb. a középső 100 szinten is csak mocskos ételmaradék jut mindenkinek. Pedig ha mindenki arányosan fogyasztana, jutna az összes szintnek. A szintenként két-két rab mindegyikét áthelyezik időnként máshová, így ha valaki legelőször mondjuk a 10. szintre kerül, nem nyugodhat meg, mert lehet, hogy pár nap után a 185. emeleten ébred. Az emberi önzést és eltorzult társadalmat szimbolizáló helyre a rabok mindegyike magával hozhat egy-egy személyes tárgyat. A film néhol szinte sokkoló, több helyen gyomorfordító. Értékelésem közepes körüli: 60%.