Nagyon megrázó film. Emlékszem, napokig a hatása alatt voltam a megnézése után. A történet teljesen kiszámítható, nagy meglepetés senkit sem fog érni, mégis végig reménykedtem benne, hogy nem lesz igazam, és végül megtalálják a visszautat egymáshoz és önmagukhoz.
Nem volt rossz, de kiemelkedő sem. Lehet, hogy a túl sok A szolgálólány meséje teszi, de kifejezetten idegesít Moss mint szenvedő, tehetetlen áldozatból lett szuperdörzsölt ellenálló, aki kijátssza az elnyomóját. Persze ettől még nagyon jól hozza, amit hoznia kell.
Zseniális és zseniális! Rajongok ezért a sorozatért, már többször megnéztem, nem bírom megunni. Antidepresszáns-szinten oldja a szorongást, és kevésbé hizlal, mint egy tábla csoki (ami egyébként nem árt mellé, mert úgyis megéhezünk). Nagyon eltalálták a megfelelő hosszt is, nem húzták a végtelenségig. Nem sztereotipizál, a karakterek egyediek és eredetiek, John Finnemore felbukkanása, aki a világ legviccesebb és legkreatívabb embere, pedig csak hab a tortán!
Az egyik kedvenc sorozatom, nagyon eltalálták az arányokat: a képtelen helyzetek épp annyira képtelenek, hogy ne váljanak fárasztóvá, a színészi alakítások pedig annyira jók, hogy például Dylan Moran komikus és a Black Books életunt tulajdonosának karaktere a fejemben teljesen elválaszthatatlanná váltak. Az egyetlen dolog, ami zavart, az az volt, ahogy Bernard Mannyvel bánik - tudom, hogy ez a fajta csipkelődés és egymáson való függés a humor forrása, vagy legalábbis annak szánták a készítők, nekem viszont sosem jön be - ezért a négy csillag.
Sok rossz filmet láttam már. Sőt, néha keresem őket, szánt szándékkal, hogy kisüsse az agyam, és indítsa újra a rendszert, ha már akadozik. A rossz film tud szórakoztató lenni, de komolyan mondom, ennél rosszabbat még sosem találtam. Nem kellemesen, ötletesen rossz, nem teljesen komolyan, mint pl. a Room, hanem laposan, ötlettelenül és unalmasan. Semmi lelkesedés, mintha mindenkinek mindegy lett volna. A színészi játék óvódás karácsonyi műsor szintjén van, a színészek örülnek, hogy munkát kaptak, csak nem tudják, hogy mit kezdjenek a szerepekkel meg a csapnivaló dialógusokkal, és még az óvónéni se súghat a függöny mögül. Őszintén bánom a ráfordított időt, nem érdemelte meg, ha ilyen szórakoz... több»
Fájdalom a köbön Ez a sorozat fáj. Bármennyire is abszurd az emberszerű állatokkal, akik gyakran furcsán metatextusokban kommunikálnak, az állatszerű emberekkel, a hajmeresztő ötletekkel - nem lehet nem azonosulni, nem együttérezni BoJackkel, és egyszerre szörnyen haragudni rá, amiért sorozatosan meghozza a rossz döntéseket, amelyekkel nem csak magát, de másokat is romlásba taszít. Nem lehet elintézni annyival, hogy egoista, de annyival sem, hogy traumatikus volt az élete. BoJack egyedül van, és ez az egyedüllét süt a képernyőről, nem hagyja nyugodni a nézőt sem - az egész sorozat olyan, mint a katasztrófák. Nem akarok odanézni, mert rettegek attól, amit látni fogok, de nem tudom elfordítani a tekintetem. A ... több»
Magam is meglepődtem, mennyire lekötött a sorozat, pláne az első évad. Pedig ok nincs nosztalgiára, hiszen még nem is éltem a nyolcvanas években. :) A playlist kifogástalan, a lány egyszerre megmentendő és megmentő, a barátság igenis működik, és még a beképzelt sármőrről is kiderül, hogy az, aminek látszik: tinédzser, akinek a személyisége - természetszerűleg - fejlődik. Leginkább az ötletes szori tetszett, amely úgy ad újat, hogy közben a legegyszerűbb kulturális toposzainkat mozgatja (az Upside-down nagyon alvilágosan hangzik). Eleven párhuzamos az Ötödik elem Leeloo-jával, képességeiben isten az emberek között, de tanuló gyermek mindenben, ami nem a természetéből következik. Őrzi a világ... több»
Nagyon szerettem ezt a filmet, még akkor is, ha néha túlságosan csöpögősre sikeredett. Szívbemarkoló a perspektíva: egy olyan ember szubjektív látószögén keresztül szemlélni az eseményeket, méghozzá a század második felének legmeghatározóbb történéseit, aki nem fogja fel azok súlyát. Ez persze megfelelően kényelmes, hisz a naivitás által eleve meg van fosztva a bírálattól, és ráadásul ügyesen be lehet húzni az emberi kapcsolatokat, megalkotni a mellékszereplők karaktereit is, hisz Forrestével, az egyszerű gyermeki jóhiszeműség megtestesítőjével nem kell túl sokat bajlódni. Ez persze nem vesz le semmit a film érzelmi értékéből, és a katarzisból sem, ami a rengeteg cukormáz ellenére - vagy épp... több»
83 Csuklónyiszálók (2006)