Ez egy nagyon aranyos Wes Anderson-film, amely 3 másik rövidfilmmel együtt elérhető a Netflixen. Szerintem ez egy nagyon jó film lett. Nézzétek meg! Felnőtteknek is ajánlom!
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Bevallom, kifejezetten bírom az ilyen típusú filmeket. Ki-kitekintés a kamerán át a néző felé, saját cselekedetek narrálása. Ez a történet szórakoztató és elgondolkodtató. Ez a film egy négyrészes rövidfilmszéria első része. A többi rész: „The Swan”,... Több
W. A. 2023-as sorozatából utolsónak néztem meg ezt a darabot, ez kicsit hosszabb a többinél, több mint 40 perc, de így is feszesebbre van vágva, mint egy nagy film, ami a rendező megszokott megoldásaival kombinálva egy nagyon jól nézhető, végig szórakoztató élményt nyújtott. Nagy filozófiai mondanivalót nem kell keresni benne, Dahl írásainak nem a mélyenszántás a célja, de kisebb gondolatokat el lehet csípni, pl. itt Sugar úgy tett szert a képességére, hogy egy lopott könyv alapján gyakorolt, aztán az eredeti céltalan mohóságát lecserélte egy jótékony életcélra, amiből ki-ki levonhatja a kis tanulságait, ha arra van ingere, de puszta kikapcsolódásként is klassz filmecske.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
37 perces, levegővétel nélküli rövidfilm. Egy nagy ötlet, a maga módján érdekfeszítő, sőt izgalmas. Olyan formabontó mese, vagy inkább vízió, amiben mindent meg is mutatnak. A történetet olyan jelenetekkel ábrázolják, amelyekről kiderült, hogy színházi díszletek, amelyeket minden epizód végén szétszednek és elvisznek. Kétdimenziós, szokatlan, bár mindig szellemes alkotás. Nagyfilmnek túl sok és unalmas lenne. Ez a filmes bűvésztrükk nem animált – a színészek élőszereplősek, minden színész közvetlenül a kamerába szól, narrátorként és karakterként szolgálnak egyszerre.
Wes Anderson sorozatának negyedik darabjaként láttam ezt az alkotást. Most vagy sikerült hozzászoknom a stílusához, vagy csak a története volt érdekesebb az előzőeknél, de ez kifejezetten tetszett.
Régen láttam már ehhez hasonló történetmesélést, és micsoda szereplőgárda, te jó ég! Lehetett volna egy picit hosszabb, de így is egy kerek filmet kaptunk.
Amint már a címben említettem, Wes Anderson művei mindig is a filmvilág ínyenc falatainak számítottak. Nem biztos, hogy mindenkinek a tetszését elnyerik majd, de maradandó élményt fognak nyújtani. És így van ez a direktor legújabb filmjével is. Mind megtalálhatóak azok az elemek, ami miatt szeretni meg utálni is lehet Wes Andersont. Az egyedi kameramozgás, az élénk színek na meg a karakterek. A nézőhöz való beszédet itt is jól használják, sőt még a humort is ez szállítja. Látszik rajta, hogy Anderson ezúttal a független filmeket, valamint a színházakat figurázta ki, a kevés szereplővel a nem mindennapi helyszínekkel, valamint a cselekvések alatt szaladgáló kis egyenruhás emberkékkel, akik a kellékeket adják és a helyszíneket rendezik át. A fantasztikus Róka úrral Anderson már megmutatta, hogy jól tud adaptálni Dahltól, ám most még jobban növelte bennem a tudatot, hogy Dahl és Anderson stílusa nagyon jól működik együtt. A színészek brillíroznak. Nyilván Benedict Cumberbatch viszi a prímet, ám Ralph Fiennes, Ben Kingsley és Dev Patel is megmutatják, hogy őket sem érdemes semmibe venni. Nyilván egy novella adaptációtól nem kell sokat várni, viszont itt azt vettem észre, hogy Anderson ebből a történetből kihozta a lehető legjobbat, és szinte tökéletesre csiszolta Dahl alkotását. Minden a helyén van, minden remek, és már-már csak mikroszkóppal tudjuk keresni a hibáit. Nem Anderson fő műve, ám pont elég rövid, kellően tartalmas, és humoros ahhoz, hogy igazán szórakoztató legyen.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
