Henry Sugar csodálatos története

Ez egy nagyon aranyos Wes Anderson-film, amely 3 másik rövidfilmmel együtt elérhető a Netflixen. Szerintem ez egy nagyon jó film lett. Nézzétek meg! Felnőtteknek is ajánlom!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Bevallom, kifejezetten bírom az ilyen típusú filmeket. Ki-kitekintés a kamerán át a néző felé, saját cselekedetek narrálása. Ez a történet szórakoztató és elgondolkodtató. Ez a film egy négyrészes rövidfilmszéria első része. A többi rész: „The Swan”,... Több a „The Rat Catcher” és a „Poison”. Ezek is már láthatóak bizonyos platformokon. A film egyébként rendkívül erősen ragaszkodik az eredeti történethez, ezzel nem kis mértékben vívta ki a kritikusok elismerését is. A látványvilága is remekül passzol a film stílusához. Ám hogy ki is az a Henry Sugar? Nos... sosem tudjuk meg. Egyvalamit azonban bizonyossággal megtudunk róla: tanulsággal szolgálhat sok ember számára, noha természete és élete amolyan elkényelmesedett szerencsejátékos aranyifjúé. Volt. Egészen addig, mígnem... Nos, hogy ezt megtudd, meg kell hogy nézd. Nekem lakat van ajkaimon. Hogy megnézni érdemes, az nem vitás. A színészi alakítások fantasztikusak, a történetvezetés határozott és letisztult. Tehát, ha teheted, ezt a filmet ne hagyd ki! Érdemes. Szóval, filmre fel, és jó szórakozást!

W. A. 2023-as sorozatából utolsónak néztem meg ezt a darabot, ez kicsit hosszabb a többinél, több mint 40 perc, de így is feszesebbre van vágva, mint egy nagy film, ami a rendező megszokott megoldásaival kombinálva egy nagyon jól nézhető, végig szórakoztató élményt nyújtott. Nagy filozófiai mondanivalót nem kell keresni benne, Dahl írásainak nem a mélyenszántás a célja, de kisebb gondolatokat el lehet csípni, pl. itt Sugar úgy tett szert a képességére, hogy egy lopott könyv alapján gyakorolt, aztán az eredeti céltalan mohóságát lecserélte egy jótékony életcélra, amiből ki-ki levonhatja a kis tanulságait, ha arra van ingere, de puszta kikapcsolódásként is klassz filmecske.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

37 perces, levegővétel nélküli rövidfilm. Egy nagy ötlet, a maga módján érdekfeszítő, sőt izgalmas. Olyan formabontó mese, vagy inkább vízió, amiben mindent meg is mutatnak. A történetet olyan jelenetekkel ábrázolják, amelyekről kiderült, hogy színházi díszletek, amelyeket minden epizód végén szétszednek és elvisznek. Kétdimenziós, szokatlan, bár mindig szellemes alkotás. Nagyfilmnek túl sok és unalmas lenne. Ez a filmes bűvésztrükk nem animált – a színészek élőszereplősek, minden színész közvetlenül a kamerába szól, narrátorként és karakterként szolgálnak egyszerre.

Wes Anderson sorozatának negyedik darabjaként láttam ezt az alkotást. Most vagy sikerült hozzászoknom a stílusához, vagy csak a története volt érdekesebb az előzőeknél, de ez kifejezetten tetszett.