A sorompók lezárulnak

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Rendkívül erős film, mind érzelmileg, mind mondanivalójával. A kiszolgáltatottság és a kizsákmányolás ilyen szintű megjelenése sosem gyakorolt rám ilyen hatást. Az olasz neorealizmus egyik kiemelkedő alkotása talán azért is ért el nálam ekkora hatást... Több, mert a cselekményt egy központi karakter köré építették, aki próbálta túlélni valahogy a második világháború utáni traumákat. Eleve hátrányból indul mindazok után, amit átélt az elmúlt ötven évben, mégis próbál küzdeni és feláldozni majdnem mindent annak érdekében, hogy ne maradjon szégyenben. De mi történik akkor, ha minden próbálkozás sikertelen és elkerülhetetlen a vég? Umberto úr lejtőjének a végén az öngyilkosság várja őt, melyben hűséges társa, a kiskutyája akadályozza meg. Ő végig vele volt, talán ő tartotta benne a lelket. A film végén rájön, hogy talán van még számára remény, és nem követi el tettét, a kutyájának köszönhetően. A sok negatív dolog mellett azért egy kis örömforrás mindig volt az életében: a kutyája.

Vittorio De Sica sok-sok remek filmet készített. A "brüsszeli tizenkettő" listáján harmadik a "Biciklitolvajok", de ezt a filmjét én egyenértékűnek tartom azzal. Carlo Battisti a mi Rajz Jánosunk hangjával a legszebb, legmaradandóbb filmélményeim közé tartozik.

Nagyon is valósághű az, az ahogy ez a film a szegénységet megjeleníti. Umberto élete bárki másé is lehetne ebben az időszakban. A kutyája révén pedig az érzelmi töltet csak erősödik.