C'mon C'mon - Az élet megy tovább

Remek film, egy igazi gyöngyszem, ami központi témájává az emberi kapcsolatokat, az idő múlását, az emlékek jelentőségét, és az élet értelmét helyezi. Igazi lassú, mély dráma, ahol nem a cselekmény a fontos, hanem a párbeszédek, a ki nem mondott szav... Többak. Nem hatásvadász, nem akarja a szánkba rágni, mit is gondoljuk az egyes jelenetek után, csak mutat valamit, és ránk bízza, milyen tanulságot vonunk le belőle. Megmutatja, mennyi ki nem mondott, meg nem élt fájdalom lakozik az ember lelkében, hogy milyen gyógyítóan tudunk egymásra hatni, és hogy sokszor egy kelletlenül elvállalt feladat milyen sokat is tud adni. Annyira szükség van az ilyen jellegű filmekre, kár, hogy nem ezekre van a legnagyobb igény. Külön plusz pont, hogy az egész alkotás fekete-fehér, érzékeltetve a film komolyságát, és időtlenségét. Joaquin Phoenix-nek nagyon jól állt a szerep, hitelesen alakította a kissé megkeseredett agglegényt. Az alkotás végig keserédes, ennek ellenére mégsem lett szomorú, inkább kedves. Nekem nagyon tetszett!

A "C'mon C'mon" bensőséges és nyers érzelmekkel teli, a családi küzdelmek reális ábrázolását kínálja, amely csodálatos alakításokat nyújt a színészektől (különösen Normantól és Phoenix-től), és gyönyörű történetet nyújt a rendező, Mike Mills tehetsége jóvoltából.

Imádtam. Ez egy gyönyörű film. Nem sok ilyen film készül manapság. Valószínűleg ezért is emelkedik ki annyira ez a film. A párbeszédek a forgatókönyvben nagyon organikusak és valósághűek. Szinte megesküdnék rá, hogy improvizálták.