Két szék között lebeg a padló fölött az Obi-Wan Kenobi
Az Obi-Wan Kenobi első két része alapján még élt bennem a remény, bár hogy mire vonatkozóan, annak a megfogalmazásával még mindig küzdök. A hatodik, évadzáró epizód végére mindenesetre arcul csapott a valóság: hiába lengettek be néhány éve több projektet is Kathleen Kennedy-ék, ami eddig megvalósult közülük nagyjából annyira kívánt személyre szabott lenni, mint a McDonald’s étlapja. Pedig adott lenne a lehetőség a piacszegmentálásra: lehetne minden bőrszínnek, korosztálynak és felekezetnek saját csillagháborúja, de inkább ugyanabba a galaxisfaluba próbálja a Disney/Lucasarts beköltöztetni a Föld nevű bolygó érintett lakosságát, a náluk behízelkedni próbáló installációk pedig legjobb esetben is csak egész szórakoztatóak. Az Obi-Wan sem más, mint némileg kikövetelt jutalomfalat: kérdés, kinek-hogy ízlik. Több
Az Obi-Wan Kenobi ékes példája annak, hogy mi történik egy sikeres franchise-zal, ha a pénz utáni sóvárgás marad az egyetlen motivációs tényező: a legújabb Disney-dobás jellegtelen, banális, rövidsége ellenére is vontatott, sőt még a minimálisan elvárt nosztalgia-faktor is fájóan hiányzik belőle. Több
