Igen

Ha artfilm, az a baj, Ha túl vad vagy, az a baj, Ha humorizálsz, az a baj, Ha humanizálod, az a baj, Ha elbagatellizálod, az a baj, Ha dogmatikus vagy, az a baj, Ha pozitívan mutatod be, az a baj, Ha negatívan mutatod be, az a baj, Ha a film... Többed halálunalmas, az a baj, Ha minden karakter taszító, az a baj, Ha Östlundot másolod sikertelenül, az a baj, Ha Sorrentinót másolod sikertelenül, az a baj, Ha a filmed két órával hosszabb, mint kéne, az a baj, Ha nincs cselekmény, csak repetitív elemek, az a baj, Ha képtelen vagy narratív struktúrát követni, az a baj, Ha a filmed elveszik a metaforák tengerében, az a baj, Ha a jeleneteid nagy része kaotikus zagyvaság, az a baj, Ha a történeted annyira semmilyen, hogy a film közepén meg kell állnod, hogy egy szereplő a kamerába mondja az üzeneted, az a baj. Ha nincs ilyen film, na, az is baj... A rendszer- és társadalomkritikus filmek nagyon fontosak, pláne ha saját országunkról van szó, de a Yes nagyon egyoldalú, öncélú vergődésnek tűnt, így aki eleve nem ért egyet felvetésével, az szépen a film szélén van hagyva, nem mintha a többieknek olyan izgalmas filmélmény lenne terítéken. Persze szinte biztos, hogy a metaforák egy része elrepült a fejem felett vagy nem értettem minden apró reflexióját, amik a kortárs izraeli kultúrára reflektálnak, vagy esetleg a karakterek robotikus interakciói mögött valami többet kellett volna kitapintanom. Elfogadom.