François Truffaut 1932. február hatodikán született a franciaországi Neuilly-sur-Seine-ben. Vér szerinti apját soha nem ismerte. Édesanyja egy hetilapnál volt titkárnő, míg nevelőapja műszaki rajzoló volt. Zűrös fiatalkora volt; szinte minden balhéban benne volt. Rossz viselkedése miatt z iskolából is eltanácsolták, így nem érettségizhetett le. Kifutófiúként és gyári munkásként próbált meg elhelyezkedni, s közben egy helyi klubban rendszeres felszólaló volt a filmekkel kapcsolatban kialakult vitáknak.
A film... Több
François Truffaut 1932. február hatodikán született a franciaországi Neuilly-sur-Seine-ben. Vér szerinti apját soha nem ismerte. Édesanyja egy hetilapnál volt titkárnő, míg nevelőapja műszaki rajzoló volt. Zűrös fiatalkora volt; szinte minden balhéban benne volt. Rossz viselkedése miatt z iskolából is eltanácsolták, így nem érettségizhetett le. Kifutófiúként és gyári munkásként próbált meg elhelyezkedni, s közben egy helyi klubban rendszeres felszólaló volt a filmekkel kapcsolatban kialakult vitáknak.
A film világához szakmai szempontból az Elle nevű irodalmi újság révén került közelebb, ugyanis a lap főszerkesztője filmkritikák írásával bízta meg. Élete már-már rendeződött ezzel az állással, ám egy szélhámos miatt pénzügyi zűrbe keveredett. Apja nevelőintézetbe adta. A helyzetből André Bazin, az akkor élt legnagyobb filmrendező mentette meg, aki munkát szerzett a fiatal fiúnak. Akkor is ő segítette ki François-t, amikor egy szerelmi csalódás miatt katonának állt, majd dezertálás miatt bíróság elé akarták állítani. Bazin leszereltette őt és a Cahiers du Cinéma filmes szaklap kritikusaként vette védőszárnyai alá. Így első kézből ivódhatott bőre alá a francia újhullám irányzata.
1956-ban Roberto Rossellini asszisztense lett, s megismerkedett a filmkészítés minden apró mozzanatával, majd három évvel később megrendezte első önálló filmjét. Az önéletrajzi ihletésű Négyszáz csapással országos ismeretségre tett szert; a Cannes-i fesztivál rendezői nagydíját is elhozta számára. Truffaut sajátos, egyedi képi világa és formanyelve mellett a személyes film megteremtésével vívta ki a szakma elismerését, és került be ezáltal a filmművészet legnagyobbjai közé. Szinte mindegyik filmje a gyerekkor problémáival vagy a férfi-nő közti kapcsolat szintjeivel, mélységeivel foglalkozik.
Pályája szinte minden alkotása remekműnek számít; zömében regényekből dolgozott, de ezt csak alapul használta, mivel a történeteket egytől egyig átdolgozta. Kiemelkedő alkotásai közé tartozik a Kifulladásig (1960), a Jules és Jim (1962), Bársonyos bőr (1964), a Lopott csókok (1968) vagy A Mississippi szirénje (1969). Az 1973-ban bemutatott Amerikai éjszaka elhozta számára az Oscar-díjat is (Legjobb külföldi film), míg A zöld szobában ő maga is feltűnt.
1977-ben felbukkant Spielberg Harmadik típusú találkozások című filmjében is, majd megírta A nőimádó (1983) forgatókönyvét. Utolsó rendezései közé tartozik a Végre vasárnap! (1983), melynek a csodás Fanny Ardant volt a főszereplője. A filmen nagyban érezni egyfajta Hitchcock-hatást. Truffaut nagyra tartotta a rendezőt és munkásságát, még egy interjú- és beszélgetéskötetet is összeállított róla.
François Truffaut kétszer házasodott életében: első ízben 1957-ben állt oltár elé Madeleine Morgenstern oldalán. Apósa anyagilag nagyban támogatta filmes munkáit, s a frigyből két lány született – Laura és Eve. Másodszor az ismert színésznővel, Fanny Ardanttal állt oltár elé. Ebből a házasságból is egy leánygyermek született, akit Joséphinnek neveztek el.
A neves rendezőnél 1983-ban agydaganatot találtak, s ebbe halt bele október 21-én.
(erare)
