Nem a legjobb film, amit valaha is láttam, mindenesetre tagadhatatlan, hogy a kissé laposabbra sikerült első félidőt követően a második fele már szinte elviselhetetlenné fokozza a feszültséget. Valójában nem is annyira a sztoriban kell keresnünk a titok kulcsát, hiszen lényegében véve a giallók sok sablonját látjuk itt egymásra halmozva. A gyilkos "arctalan", csak a fekete cipőjét és/vagy a fekete bőrkesztyűjét látjuk, néha a fejére húzott szövetet (vastag harisnyát?), néha a sálját vagy a kését. Az sem újdonság, hogy a történet végén összecsapják a gyilkos "önvallomását", körülbelül fél vagy egy perc jut arra, hogy megtudjuk, miért is ölte meg a nőket az illető.
Ugyanis itt sem a lelki világ kibontakoztatása a lényeg, hanem a gyilkosságok ábrázolása. Szintén tipikus vonás, hogy a rendőrség gyakorlatilag kiesik a sztoriból, mintha nem is léteznének, a műfaj "szabályaihoz" illő módon a nyomozás mint olyan csak sokadlagos tényező a filmben, nem ez válik hangsúlyossá. Aminthogy azt is megszokhattuk a hasonló zsánerfilmektől, hogy több gyanúsított is akad, ám egy idő után sajnálatos elhalálozások folytán némileg kezd leszűkülni a lehetséges tettesek köre. (Azt azért hozzátehetjük, hogy a gyilkos kilétének felderítése a szemfülesebb nézők számára talán nem annyira bonyolult, ugyanis itt-ott vannak elszórt utalások a filmben a tettes kilétére vonatkozóan, és különösen fontos szerepe van a játékbabának, illetve a flashbackeknek.) A gyilkos – talán ugyancsak kevéssé meglepő módon – szexuálisan frusztrált ember, aki "szokás szerint" a fallikus szimbólumnak történő kését is előveszi, hogy így vegye "birtokba" az egyébként számára megkaphatatlan nőket.
És a film egyik legfőbb momentuma éppen az, hogy a kamera több esetben a gyilkos szemszögéből mutatja a történéseket, és szinte élvezettel siklik végig a meztelen női testeken, néha kifejezetten hosszúnak tartható az ölés ábrázolása. Éppen ezért is tűnhet furcsának, hogy a villában lévő lányok lemészárlása vizuálisan kimarad a filmből, csupán a végkifejletről értesülhetünk, amint a nők a földön fekszenek, elvágott torokkal.
Az erős szexualitás tehát az egyik olyan jellegzetessége ennek a filmnek, amely kiemeli a giallók sorából. Viszonylag sok a meztelenkedés a filmben, és a gyilkos szexuális frusztrációja (mondhatjuk akár impotenciának is) azért is lényeges ebben az alkotásban, mert ellenpólust képez a kor tömény szexualitásával szemben, elég, ha csak a hippik jelenetére vagy a leszbikus örömszerzés pillanataira gondolunk (és a film nagyon jól visszaadja a 70-es évek fiatalságának világát, életstílusát, a hippigaleri bemutatása például nagyot dob a sztorin, ezek a részletek teszik igazán egyedivé ezt az alkotást). Adott tehát egy közösülésre, a nők iránti vágyra képtelen ember, s mindez a szexuális felszabadulás korában, így a történet akár a társadalomból való kirekesztődés (vagy tudatosan vállalt ön-kirekesztés) megfogalmazódásaként is értelmezhető. Ugyanilyen erőssége a filmnek az a feszültségteremtés, ami a lányoknak a villába való megérkezése után indul el. Itt szintén az elszigetelődés válik uralkodó motívummá, főleg az utolsó fél órában, amikor a "final girl" küzdelmét láthatjuk a túlélésért. A rendezőt csak dicsérni lehet, mert zseniálisan old meg egy nehéz feladatot, hiszen szinte párbeszédek nélkül zajlik le a macska-egér harc ábrázolása. Martinónak itt elég hatásosan sikerül klausztrofób helyzetet teremtenie, hiszen a "final girl" egy elszigetelten álló, berácsozott ablakú villában reked, ott is kulcsra zárt ajtók mögött, ráadásul a gyilkos is ott settenkedik. Önmagában véve a sztoriban nincs semmi extra, a színészi játék is leginkább csak közepes (igaz, a színészeknek nem volt nehéz dolguk, hiszen nem a drámaiság a lényeg), és a végső leszámolás kissé bugyutára és nevetségesre sikerült – olyan hatalmas pofonok csattannak el, mintha egy Bud Spencer–Terence Hill-filmet látnánk –, viszont a fentebb említett erősségek feljebb húzzák az alkotás színvonalát. Külön pluszpont jár az operatőrnek, néhány hatásos és erőteljes beállítással ugyancsak izgalmasabbá tudta tenni ezt a giallót. Noha mai szemmel nézve bőven vannak gyengeségek, hiányosságok a filmben, mégis élvezhető, és különösen a második fele miatt még ma is bőven megállja a helyét.
80 Torzó (1973)
Perugiaban egy diáklányt megfojt egy ismeretlen elkövető. Az egyetlen nyom mindössze annyi, hogy a gyilkos egy fekete-piros sálat viselt. Egy amerikai cserediák, Jane és a barátai... több»
Szereplők: John Richardson, Suzy Kendall, Luc Merenda, Angela Covello, Tina Aumont
