2019.08.24 18:34 MMcFly2015 Olvasottság: <100x
0

Pazar CGI-s látványon kívül sok újat nem rejt magában...

Pazar CGI-látványon kívül sok újat nem rejt magában…

Robert Rodriguez rendezői munkái számomra sosem értek el osztatlan sikert, mégis a neve garancia arra, hogy egy nem mindennapi filmet kapunk. Ez most sincs másként – az Alita: A harc angyala vizuálisan lenyűgöző, de a forgatókönyv egysíkúsága miatt nem vált igazán maradandó élménnyé. Pontosabban: csak egy történetkezdetet kapunk…

Pazar CGI-s látványon kívül sok újat nem rejt magában...

A Ghost in the Shell (Scarlett Johansson-féle verzió) óta már nem idegenkedem a manga-adaptációktól, mert a központi karakterek jellemvonásai gyakran erősek és szerethetők. Alita esetében ez 100%-ig igaz. Rosa Salazar alakításában – félig CGI-ként – a cyborg főhősnő annyira emberi, hogy minden más karakter eltörpül mellette. A néző könnyen azonosul vele, ami a film egyik legnagyobb erőssége.

Viszont azok, akik nem érik be csak a látvánnyal, hamar felfedezhetik a történet gyengeségeit. Engem különösen zavart, hogy Alitán kívül minden szereplő egysíkú. Egyetlen szóval jellemezhetők: van a jó, a hősszerelmes, a gonosz… és nagyjából ennyi.

Pozitívum, hogy a sztori nem ragad le a sportnál, és nem válik egy „görkorizó cyborg” versennyé. Ennél szerencsére csavarosabb és mélyebb. Ugyanakkor a játékidő miatt egy nagyobb fináléra számítottam volna, mert így a film inkább egy hosszabb pilot epizód érzetét kelti. Hasonlót éreztem anno a Power Rangers és a Fantasztikus Négyes újragondolt verzióinál – egyik sem lett kirobbanó siker.

Nagyon várom a folytatást, de attól tartok, a megosztó fogadtatás miatt ez még kérdéses. Ne legyen igazam!

akció | kaland | sci-fi | thriller

A távoli jövőben Ido, az orvos Iron City roncstelepén egy különleges kiborgra bukkan. Alitának semmilyen emléke sincs a múltjáról, minden új számára ebben a világban. Ido... több»

0