Quentin Tarantino hatéves volt 1969-ben, azaz abban az évben, amelyben új filmjének története játszódik. A kultrendező által vászonra álmodott Hollywood így egyszerre táplálkozik a szerző kiterjedt filmtörténeti ismereteiből, az általa megálmodott fikciós elemekből és megtörtént eseményekből, miközben végig áthatja egyfajta élénk gyermeki fantázia és lelkesedés: milyennek láthatta annak idején a tévé előtt gubbasztó kis Quentin a világ szórakoztatóipari fellegvárát egy korszakváltás közepén?
Már előre felhördülést keltett a sajtóban, hogy a barokkos erőszak császára ezúttal egy konkrét megtörtént eseményre, méghozzá Sharon Tate meggyilkolására fogja felfűzni új filmjét. Persze Tarantino legutóbbi filmjeit ismerve sejthető volt, hogy a Volt egyszer egy... Hollywood illeszkedni fog az alternatív történelmi témájú alkotások sorába, mely tendencia a Becstelen Brigantyktól kezdve a legutóbbi darabig, azaz az Aljas nyolcasig végigkísérte az életművet. Sharon Tate (akit Margot Robbie játszik) sztorija egyébként csak az egyharmad részét teszi ki a filmnek, rajta kívül egy levitézlett tévésztár, Rick Dalton (Leonardo DiCaprio) és kaszkadőre, Cliff Booth (Brad Pitt) állnak a középpontban. Dalton karakterén keresztül Tarantino egy korszakváltást érzékeltet: a televízió épp hanyatlóban van, miközben már Hollywood ajtajain kopogtatnak az olyan nagyágyúk, mint Roman Polanski, Martin Scorsese, Steven Spielberg, George Lucas vagy Francis Ford Coppola, akiknek köszönhetően az amerikai filmgyártás elképesztő magasságokba emelkedik majd a ’70-es években. Az Új-Hollywood éra tehát kezd beérni, az új szelek pedig nincsenek túl jó hatással Dalton pályafutására, akit jobbára már csak sorozatok egy-egy epizódjába, főgonoszi szerepre kérnek fel.
Az egyébként papírvékony történet így arról szól, hogy Dalton miképp próbál életet lehelni karrierjébe, miközben a tőle anyagilag függő Booth is igyekszik gyökeret verni kaszkadőrként, és új alapokra helyezni saját pályáját. Ők ketten vérbeli old-school hollywoodi figurák, függőségekkel, komplexusokkal, sötét múltbeli ügyekkel. Eközben a filmipar új reménységének számító Sharon Tate boldogan éli a maga kis életét Dalton szomszédságában barátai és férje, Roman Polanski (Rafal Zawierucha) társaságában. A harmadik narratív pillér pedig a hollywoodi (látszat)idillre végig baljósan rátelepedő hippi-korszak, mely szép fokozatosan egyre inkább befurakodik az álomgyár munkásainak életébe.
A Volt egyszer egy… Hollywood vérbeli hangulatfilm, így aztán elsősorban azok járnak vele jól, akik szeretnek elmerülni aprólékosan kidolgozott filmes világokban, és nem bánják, ha például két percig azt kell nézniük, ahogy Brad Pitt a '60-as évek legmenőbb zenéire száguldozik Los Angeles sugárútjain. Tarantino elképesztő menő és hangulatos jeleneteket dobál ismét a vászonra, így még az is katartikus erővel bír, ahogyan Sharon Tate saját magát nézi egy moziban a Bontóbrigád című alkotásban. A filmből áradó nosztalgia melankolikus felhanggal párosul: Tarantino egy letűnt korról mesél. Mindezt azonban a tőle megszokott alázattal teszi: a Volt egyszer egy…Hollywood rogyásig van pakolva különféle filmtörténeti kikacsintásokkal. Egy néhány másodperces vágókép vagy egy épphogy a háttérben felcsendülő zene is intertextuális jelentőséggel bír. Például, amikor Cliff Booth találkozik a hippiszekta egyik tagjával, Pussycattel (Margaret Qualley), a nagy korkülönbségen alapuló párkapcsolatot boncolgató Diploma előtt emblematikus betétdala, a Mrs. Robinson csendül fel a rádióban, előrevetítve a Cliff és a hippilány közti affér kimenetelét. A 160 perces játékidő (mely már így is egy radikális rövidítés eredménye, Tim Roth alakítása teljes egészében a vágóasztal martalékává vált, de a Charles Mansont játszó Damon Harriman is fájlalta, mennyi jelenete hiányzik a mozis változatból) minden pillanatára érdemes odafigyelni, és filmtörténész legyen a talpán, aki az összes utalást fel tudja fejteni. Szerencsére már sokan próbálkoznak ezzel, a premier óta több cikk is igyekszik összeszedni a filmben megbúvó utalásokat.
Ráadásul Tarantino nemcsak kedvenc korszakainak filmjeiből, de saját magától is virtuóz módon idéz: Rick Dalton egyik italo-heistfilmjét Antonio Margheriti rendezte, Kurt Russell kaszkadőrt játszik egy cameo erejéig, de a türelmesebb nézők a Red Apple cigarettával is találkozhatnak egy stáblista alatti jelenetben. A Volt egyszer egy… Hollywood tehát tényleg olyan, mintha a rendező saját magának készítette volna, ám ez az öncélúság remekül áll a filmnek, nincsenek üresjáratok, és a túltolt jelenetek (például mikor Cliff a Cannes-ban Palm Dog-díjjal kitüntetett kutyát eteti) is végtelenül élvezetesek. Ez persze Tarantino zsenialitása mellett a nagyszerű színészgárdának is köszönhető. Brad Pitt és Leonardo DiCaprio párosa simán vetekszik a Jules–Vega duóval, remekül működik köztük a kémia, és, bár ezzel sokan vitatkoznak, DiCaprio karakterének egzisztenciális válsága miatt ez inkább az ő filmje, mégis mindkét színész jól érvényesül. Margot Robbie hitelesen hozza az érinthetetlen sztárként mozgó Sharon Tate-et, képes megragadni a színésznő karizmatikus egyéniségét. Rajtuk kívül a Pussycat szerepében brillírozó Margaret Qualley a nagy felfedezés: imádja őt a kamera, minden megjelenésekor ellopja a showt színésztársai elől, a pimasz hippilány karakterét zsigerből hozza le.
A Volt egyszer egy... Hollywood hamisítatlan moziélmény. Robert Richardson operatőr ezúttal is fantasztikus munkát végez, a csillogó neonfények érzékletesen kerülnek kontrasztba a mocskos, elhagyatott filmgyár környékével, valamint Cliff lepukkant lakókocsijának belterével, miközben idöközönként 16mm-es filmre forgatott intermezzók színesítik az elképesztő képi kavalkádot. Tarantino ismét egy olyan világot teremt, melyben jól eső érzés elmerülni a korábbi munkákhoz képest egy fokkal melankolikusabb, keserédes nosztalgiával átitatott hangulatban. A váratlan befejezés is a klasszikus hollywoodi hősöket ünnepli, bár végső soron e film minden képkockája a mozgóképet élteti, erősebben, mint eddig bármikor. Ezek után érdekes lesz látni, Tarantino milyen filmmel fogja lezárni pályafutását (a következő darab elvileg az életmű lezárása lesz): lehet, hogy a Volt egyszer egy… Hollywood csak egy lépés egy még nagyobb volumenű pályaösszegző mű felé. Akárhogy is: ez a film egy fontos mozgóképes esemény. Épp ezért érdemes legalább egyszer moziban élvezni.
Nem könnyű az állástalan színészek élete a hatvanas évek végén. Hollywood kíméletlenül átalakult; új vezetők, korábban ismeretlen elvárások, s mindezek fejébe már a nők... több»
Szereplők: Leonardo DiCaprio, Al Pacino, Brad Pitt, Quentin Tarantino, Margot Robbie
