John Carpenter a B-filmes szórakoztatás egyik nagymestere, számtalan zsánerfilmnek volt már írója és/vagy rendezője. Sokszor pattant már ki jó ötlet a fejéből, amiből végül vagy egy - persze a B-filmek kategóriáján belül - tartalmasabb, érdekesebb alkotás született, vagy egy feledhető, talán túlbecsült munka. Megítélésem szerint a gyengébb Carpenter-filmek közé tartozik a Menekülés New Yorkból is, amiből hiányzik az a bizonyos plusz, ami igazán egyedivé és felejthetetlenné tenné ezt az alkotást a maga műfaján (vagy műfajain) belül.
Carpenter disztópikus sci-fi akciófilmje meglehetős műfaji zűrzavarral mesél el egy faék egyszerűségű, rengeteg kliséből összetákolt történetet. 1997-re az USA eljutott odáig, hogy a bűnözőit kénytelen volt Manhattanbe zárni, a területből egy fallal elzárt börtönt kreáltak. Az elnök repülőgépe - hogy, hogy nem - pont oda zuhan le, és - hogy, hogy nem - egyedüliként ő éli túl a becsapódást. Természetesen csak egyetlen ember akad, aki kimenekítheti onnan az elnököt: Snake Plissken (Kurt Russell), aki választhat, hogy elfogadja ezt a küldetést, vagy halálbüntetésben részesül. Ezt a nem éppen agyonbonyolított sztorit élvezheti a néző bő másfél órán keresztül, aki egy idő után azt érezheti, hogy túl sok mindent akartak belegyömöszölni a filmbe, de semmi sincs igazán kidolgozva.
Szó, ami szó, Carpenter sosem volt híres arról, hogy túlzásba vitte volna a dolgok mélyebb elemzését, de úgy érzem, hogy itt ez eléggé hiányzott. Szerintem jó lett volna valamilyen háttértörténet ennek az apokaliptikus világnak a kialakulása kapcsán, de a főbb szereplők is éppen azért érdektelenek, mert súlytalanok, nekik sincs semmilyen háttérsztorijuk, a jellemrajz pedig egyenesen nulla. A sci-fi itt inkább csak körítés, a film szempontjából nincs túl sok relevanciája annak, hogy mikor játszódik a cselekmény.
Képbe kerülne még némi társadalombírálat is (az amerikai elnök nagyjából félhülye, és a társadalom - vagy legalábbis amit látunk belőle - annyira elzüllött, hogy a "külvilágban" élők sem feltétlenül jobbak és erkölcsösebbek, mint a szigetre bezárt bűnözők), de sajnos ez is elsikkad. Érdekes lenne a világháború kirobbanásával fenyegető helyzet kicsit részletesebb bemutatása, de ezt sem kapja meg a néző. (Viszont izgalmas adalék, hogy 1997-re még a Szovjetunió fennállását vizionálták...)
A látványvilág hellyel-közzel tűrhető - igaz, a trükkök valószínűleg már a forgatás idején is többségében elavultak voltak, de hát kevés pénzből készült a film -, de Carpenter ebben sem tudott túl sok újat hozni, és sajnos túl sok jelenet játszódik éjszaka.
A színészek néha mintha maguk sem értenék, mit is csinálnak, a karakterek időnként annyira irracionálisan cselekszenek, és még a nagy nevek sem tudják igazán feledtetni azt, hogy ez a tisztes középszert képviselő mű valószínűleg leginkább csak pénzszerzési céllal készült. Sem a cselekmény terén, sem a figurák megformálásában nem szolgál maradandó élménnyel a film, némileg talán a nagy dumák, a szállóigékké vált beszólások is hiányoznak belőle, de voltaképpen a koherencia is. A produkció tempója ritmustalan, néha túlságosan is hirtelen váltunk át egyik jelenetből a másikba, másszor indokolatlanul sok idő jut egy-egy mellékszálra. (A vége felé pedig azon is elgondolkodhat a néző, hogy vajon miféle gátat jelenthetnek a bűnözők előtt azok a taposóaknák, amelyek nagyjából akkorát pukkannak, mint egy petárda.)
A Menekülés New Yorkból láttán amolyan amatőrfilm-érzése lehet a nézőnek, amikor érződik, hogy ebből szerettek volna kihozni valamit, csak nem igazán sikerült. Carpenter ugyan próbálkozott valami egyediség becsempészésével (például ilyennek tekinthető az, hogy a Herceg autójának elején két kisebb csillár látható), de én a magam részéről eléggé fantáziátlannak és közhelyesnek éreztem ezt a filmet.
Ami mellett még nem tudok szó nélkül elmenni, az a szinkron. Szeretem Gáti Oszkár hangját, de nagyon nem illett Kurt Russellhez. Az odáig rendben van, hogy a szinkront tető alá hozó személyek talán rá akartak erősíteni a badass karakterre, de Gáti behozása a képbe egyáltalán nem volt telitalálat. A Menekülés New Yorkból alapvetően nézhető darab, de szerintem eléggé túlértékelt. Talán a nosztalgiafaktora elég erős ahhoz, hogy az idősebb nézők egy része lelkendezzen, viszont ha ezt a tényezőt kivesszük a képből, úgy marad egy tipikusan középszerű, a történetét tekintve kissé zavaros, 70-es évek végi, 80-as évek eleji szemlélettel operáló kalandfilmecske.
76 Menekülés New Yorkból (1981)
A jövőben járunk, Manhattan a világtól elkerített börtön, ahol a legvérszomjasabb bűnözőket tartják összezárva. A szökés lehetetlen. Így amikor az elnöki különgép épp... több»
Szereplők: Kurt Russell, Jamie Lee Curtis, Ernest Borgnine, Lee Van Cleef, Donald Pleasence
