Jan de Bont 1999-es Az átok című filmje egy nagyszabású, látványorientált modern feldolgozása a Shirley Jackson klasszikus regényéből készült 1963-as The Haunting-nak. A rendező neve alapján sokan intenzív akció- és tempóvezérelt műre számítottak, hiszen de Bont olyan filmekkel bizonyított korábban, mint a Speed vagy a Twister. A végeredmény azonban inkább egy díszletekre és effektekre épített, gótikus hangulatú látványhorror lett, amely sok tekintetben igyekszik klasszikus kísértetházas atmoszférát teremteni, de nem mindig tudja megtalálni a megfelelő arányt a feszültség és a vizuális túlzás között.
A történet középpontjában Eleanor (Lili Taylor) áll, a félénk, elnyomott nő, akit egy álmatlanságról szóló kutatásra hívnak be a Hill-házba. A helyszín azonban korántsem az, aminek mondják, és ahogy a feszültség fokozódik, világossá válik, hogy a ház sötét titkokat rejt, amelyek szorosan kapcsolódnak Eleanor múltjához és sérülékenységéhez. A film első harmada még ígéretesen indul: lassan építkező rejtély, nyomasztó hangulat, elegánsan fényképezett kastélybelsők és egyre erősödő paranormális jelenlét határozza meg.
Az atmoszférateremtés valóban az egyik legerősebb pontja a filmnek, a Hill-ház szinte önálló szereplőként működik, monumentális, barokkos tereivel és árnyékba burkolt folyosóival. A színészi alakítások is vegyesek, de van, ami kifejezetten működik.
Lili Taylor átéléssel formálja meg Eleanort: törékeny, bizonytalan, belülről marcangolt karakter, aki egyszerre áldozata és kulcsa is a ház átkának. Liam Neeson mint a kísérletet vezető Dr. Marrow visszafogottabb, de hiteles jelenléttel bír, bár a forgatókönyv nem ad neki túl sok teret. Catherine Zeta-Jones csábító és magabiztos Theónak, bár inkább karikatúraszerűen könnyed, mint igazán árnyalt. Owen Wilson remekül hozza a laza, humoros mellékszereplőt, de figurája nem illeszkedik mindig organikusan a horror tónusához.
A film pozitívumai között első helyen kell említeni a vizuális világot. A díszletek grandiózusak, a Hill-ház konkrétan lélegzik, mocorog, figyel. A kameramozgás és a fénykezelés sokszor bravúros, és néhány jelenet valóban hátborzongató, főleg amikor az atmoszféra a klasszikus horrorok lassú fenyegetettségére épít. A zene is sokat hozzátesz a feszültséghez, még ha néha túl dramatikus is.
A negatív oldal viszont éppen ott jelentkezik, ahol a filmnek igazán nagyot kellene ütnie: a félelemben és a történet érzelmi erejében. Jan de Bont rendezése a középső résztől kezdve egyre inkább a digitális effektekre helyezi a hangsúlyt, és ezek a ’99-es CGI-megoldások ma már erősen elavultnak és művinek hatnak. Ahelyett, hogy a rejtélyt és pszichológiai mélységet erősítenék, a túltolt látványelemek sokszor kilökik a nézőt a hangulatból. A cselekmény is fokozatosan szétesik: Az átok eredete, a gyerekek szellemeinek története és Eleanor személyes sorsa nem simul igazán össze, a finálé pedig túl hirtelen és melodramatikus, miközben nem ad valódi tematikus lezárást.
Összességében az 1999-es Az átok egy látványos, ambiciózus, de kiegyensúlyozatlan remake, amelynek legnagyobb ereje a hangulat és a színészek egy része, legnagyobb gyengéje pedig a túlzásba vitt vizualitás és a széteső történetvezetés. Nem rossz film, de sokkal többre is képes lehetett volna, ha bátrabban épít a pszichológiára és kevésbé az effektekre. A korszak iránt nosztalgiát érzőknek így is élvezhető, de mint horror, inkább közepes kategóriába sorolható.
64 Az átok (1999)
fantasy | horror | misztikus | thriller
A Hill House hosszú évtizedek óta kísértetjárta hely, több szörnyû haláleset is történt ódon falai között. Dr. John Markway, a parapszichológia professzora vállalja, hogy... több»
Szereplők: Liam Neeson, Owen Wilson, Catherine Zeta-Jones, Bruce Dern, Todd Field
