Unalmas és melankolikus. Végig érezhető valamilyen nyeglődés a filmen. A sablonos jeleneteken keresztül a szövegen át, a színészi játékig. Mintha csak azért készült volna ez a film, hogy "legyen."
Az Amerikai pite és a Cooltúra után valamiért egymást követték az ilyen filmek, amik elvileg valamiféle tabudöntögetésről szóltak, de valójában inkább gagyikra sikeredtek. Nem hiszem, hogy tiniként sokat lehet ebből a filmből tanulni, viccesnek nem vicces inkább erőltetett.
A filmnek nagyon jó hangulata van, és az állandó sötét atmoszféra végig nagyon "kényelmetlen" érzést váltott ki belőlem. Szerintem érdemes megnézni, mivel nagyon izgalmas.
Mi remekül szórakoztunk, az első rész színvonalát ugyan nem tudja megütni, de ettől még teljesen rendben van, és ugyanúgy szerethető, mint a széria korábbi részei.
A film összességében egy eléggé gyenge B-kategória, de annyira szórakoztató volt az összes hibája ellenére, hogy nincs szívem lepontozni. Kínos párbeszédek, még kínosabb koncepció. Ez garantáltan nem fog tetszeni ha megnézed. De ha úgy áll hozzá az ember, hogy ez egy trash film, akkor egészen szórakoztató tud lenni.
Tudtam nagyjából mire számítsak, és azt is kaptam a filmtől. A cím az szinte mindent elmond az egész koncepcióról. Nem egy rossz film, de nem is igazán jó, gyakorlatilag láttuk már ezt a sztorit nem egyszer. Meg lehet nézni egyszer, de eléggé felejthető.
Nem tudok betelni Gilmour gitárjátékával, a Pink Floydtól is a Live at Pompeii volt mindig is a kedvenc felvételem, de amikor ez kijött, hát leesett az állam. Hihetetlenül jól szól ez a koncert, mindent megadnék érte, hogy ezt élőben is láthassam.
Még az HBO-n láttam egy-két hónapja, úgyhogy a mozis változatot most kihagytam, de az tény, hogy igen motiváló film lett, ami mellől jó érzéssel álltam fel. Nem vagyok a dokumentumfilmek nagy rajongója, de erre nem tudom rossz szót szólni.
A film szerintem egyszerűen döbbenetes. Bennem nagyon mély nyomott hagyott. Azt gondolom, hogy mindez, amit tervezett a német vezetőség a második világháború alatt egy teljesen eszement ötlet volt. Nagyon jól ragadja meg mindezt a film.
Nem tudom, valahogy a német vígjátékok egyszerűen mindig olyan sótlanok, és ez ennél a filmnél sincs másképp. Szerintem egyszerűen túl komoly téma ez, hogy viccet lehessen belőle csinálni, és szemmel láthatóan a színészek sem tudták komolyan venni a szerepüket.
Na, ezt ne! Nem vagyok vallásos, így engem személy szerint nem érintett érzékenyen a téma, de eleve nem is szeretem, ha ennyire gagyi módon mennek neki valaki gondolkodásmódjának, vagy filozófiájának. Ez a film inkább önmaga paródiája. Szinte nézhetetlen.
Nagyon szeretem a magyar filmgyártás ezen korszakát, de ezt nem mondanám egy kiemelkedő darabnak. Hiába, sajnos Dajka Margit alakítása sem dúcolja alá kellőképpen a cselekményt, pedig nagyon illeszkedik hozzá a szerep.
Már bocs, de Vince Vaughn-ra egyáltalán nem illett ez a szerep, persze próbálta hozni a kicsit komikusabb módon, de nekem ez egyáltalán nem jött be. Összességében nem egy rossz film, csak épp nem tudom hova tenni. Inkább egy jobb B-kategóriásnak kellene lennie, csak ahhoz meg túl sok pénz és energia lett szemmel láthatóan beleölve. Amit nagyon sajnálok.
Nagy kedvencem Bresson, és most sem csalódtam benne, bár ezt a filmet eddig még nem láttam tőle, és nem is a legkiemelkedőbb filmje, ennek ellenére szerintem nagyon jó hangulata van és tematikailag éppúgy fajsúlyos.
Fuh, hát ez egy nagyon tanulságos történet, amolyan szonda, a felsőbb társadalmi rétegek életébe, ahol egyszerűen nem teljesen az minden, aminek látszik. Én nagyon élveztem, főleg azért is, mert azt gondoltam, hogy egy szimpla romantikus vígjáték. De nem, nagyon is megvan benne az a plusz, amitől igazán élvezetessé lesz.
Hát ez a film egyszerűen eszeveszetten pörgős, imádom az ilyesfajta akciózást, ami ugyanakkor nem eszetlen. Van benne ötlet és egy pici történet is, ami nem gagyi, mégsem hangsúlyos annyira, hogy bonyolítsa a koncepciót. Imádtam és csakis ajánlani tudom!
Nem akarok senkit megbántani de ez a film szerintem nagyon gyenge. A karakterek számomra elképesztően idegesítőek voltak, és valamiért az egész hangulata is olyan rideg volt. Nem tudott lekötni egyáltalán.
42 Tri (2016)