vertigo

Talán az egyik legaranyosabb mese, amit az elmúlt időszakban láttam. Ajánlom mindenkinek egy jó közös mozizáshoz. :)

Izgalmas, lebilincselő, Nemere István már nagyon megérdemelte, hogy egy ilyen volumenű és minőségű film készüljön róla.

Úgy összességében egész jó volt a sorozat, nyilván nem érte utol az eredetit, de nekem tetszett. Azonban a lezáró évadot megnézve tudatosítottam mennyi megvalósulatlan potenciál volt benne - pedig ennél többet is ki lehetett volna hozni.

Jó sorozat - egyrészt a téma szokatlan, de sok problémát körbejárnak és ami a legfontosabb, hihetően mutatják be azt, hogyan küzdenek meg a szereplők ezekkel a kihívásokkal.

Hát, akit nagyon érdekel a téma, az nézze meg, de amúgy egy vicc az egész. Volt, hogy olyan masszívan kínosnak éreztem, hogy közel kerültem a kikapcsolásához.

Nagyon szeretem a műsort. Külön öröm volt számomra, hogy musical stílusban van. A színészi játék nagyon jó.

A karakterek szerintem még mindig fantasztikusan vannak megírva, bár a történet számomra mostanra egy kicsit leült egyszerűen.

Érdekes a koncepció, a történet szerintem jó lett, és legalább nem valami extrém marhaság. Humoros, és egyelőre nem vettem észre, hogy kínos lenne, mint sok hasonló romantikus sorozat.

Kellemes film, ha jól tudom a rendezőnek ez volt az első egész estés filmje, ahhoz képest kifejezetten nézhető. A nemiség és a család kérdéseivel foglalkozik, de megfelelő tapintatossággal és érzéssel, nem nyomja a néző arcába a témát, szóval szerintem érdemes megnézni.

Nagyon egyszerűen és lecsupaszítva annyit tudok hozzátenni, hogy rettenetes. Unalmas, egyáltalán nem vicces, inkább kirázott tőle a hideg helyenként.

Kabos Gyula óriási volt ebben a filmben, minden mozdulatát imádtam. De maga a film is szerintem kiemelkedő a korabeli magyar felhozatalból, bátran ajánlom nosztalgiázásra!

Minden kicsit is humoros pillanatra jutott valami nagyon kínos, amitől csak én éreztem magam rosszul. Ezt az egész filmet nem értem, haragudjak rá, mert olcsó viccet csinált a fogyatékosságból? Mert szerintem eléggé így áll a helyzet. Ezt nem tudom ajánlani senkinek, borzasztó volt (legalábbis az első ötven perce, mert tovább nem bírtam, de írjátok meg, ha zseniális lett a befejezés).

Nem lepődtem meg, amikor azt olvastam, hogy a film Oroszországban nem lett túl nagy siker, sőt, igazából meg is tudom érteni, hogy miért nem. Íztelen, szagtalan...

Kicsit meglepődtem, hogy Dakota Johnsony is a színészgárda között találtam, nagyon jól állt neki ez a szerep, szerintem több ilyet kellene vállalnia. Amolyan keserédes az egész, de szerintem közel sem annyira, hogy esetleg borús hangulatba hozza az embert.

Nem igazán tudtam sem megijedni, sem félni, sem izgulni ezen a filmem, mert annyira egyszerű és bénácska volt az alaptörténet, hogy csak na. Úgyhogy, aki valami komoly filmre vágyik, ne ezt nézze meg, csalódni fog!

Nagyon vártam a filmet, az előzetes alapján biztosra vettem, hogy nagyszerű lesz. Kicsit alábbhagyott a lelkesedésem, mert egy-két amatőr hibát azért orvosolhattak volna, de összességében elégedett vagyok. Ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni, az Klaus Maria Brandauer szinkronja; nem akarom elhinni, hogy ez a filmesek szerint rendben van, és csak az én fülemet és szememet bántotta. Sokat ront a minőségen, pedig a színész igazán jól alakítja a főszereplőt. Stohl András és Eperjes Károly is nagyszerű, mintha rájuk írták volna a szerepet. Végső soron egy újabb jó magyar film született, örüljünk neki!

Nem voltak különösebben nagy elvárásaim a filmmel szemben, és bár nem mondom, hogy maradandó élmény volt, szerintem egyszeri nézésre pont ideális. Valahogy egy kissé felejtős a cselekmény, de ettől függetlenül remekül szórakoztam.

Szerencsére nem egy érzelgős vagy épp egy szenvelgő művészi film, mint amire számítottam volna. Nagyon szép a képi világa , szóval ha másért nem is, a hangulata miatt mindenképp érdemes belevágni!

Talán pont a látványvilág volt az, ami egy kicsit idegen volt számomra ebben a filmben. Nem, nem a CGI zavart, hiszen az igazán valósághű és részletes. Sokkalta inkább éreztem egy icipicit giccsesnek, de ez egyáltalán nem vett el abból az élményből, amit a Dolittle adott. Most egy darabig biztos nem szeretném újra megnézni, de kétségtelen, hogy ez az a film, amit bármikor elő lehet majd venni egy közös családi matinéhoz.

Van egy erős hiányérzetem, még így is maradtak elvarratlan szálak, de tetszett, hogy sikerült megtalálni az egyensúlyt, hogy egyszerre bevállalós és a fan service is működik. Elmondhatatlanul jó a vizuál, amit már csak megfejel a zseniális színészi alakítás. Hihetetlen, hogy bár a karakterek igazából számomra nem túl izgalmasak, a színészek még így is tudtak rétegeket belevinni a karaktereikbe.