Ritkán látni olyan filmet, ami ennyire a csendekből, pillantásokból és hétköznapi apróságokból építkezik. Néha már azt hittem, hogy túl lassú lesz nekem, aztán azon kaptam magam, hogy teljesen beszippantott Tanger hangulata. Olyan érzés, mintha nem is filmet néznél, hanem néhány hétre beköltöznél valaki életébe.
Nem is tudom, nekem ez egy kicsit meredek volt. Szerintem jobban össze lehetett volna rántani a sztorit, illetve talán ha kevésbé veszik "művészieskedőre" a hangulatot.
65 Szerelmem, Marokkó (2025)