Ritkán látni olyan filmet, ami ennyire a csendekből, pillantásokból és hétköznapi apróságokból építkezik. Néha már azt hittem, hogy túl lassú lesz nekem, aztán azon kaptam magam, hogy teljesen beszippantott Tanger hangulata. Olyan érzés, mintha nem is filmet néznél, hanem néhány hétre beköltöznél valaki életébe.
Nem is tudom, nekem ez egy kicsit meredek volt. Szerintem jobban össze lehetett volna rántani a sztorit, illetve talán ha kevésbé veszik "művészieskedőre" a hangulatot.
Igazán észbontó előadása a közelmúlt történetének egyik legmeghatóbb regényének. A szereposztás, a rendezés, a színészi játék és az operatőri munka egyaránt kivételes.
Annak idején imádtam az első Sikolyt, úgyhogy nagyon vártam, viszont féltem is a csalódástól, ami szerintem természetes. De szerencsére nagyon jól sikerült, nagy szükség volt már végre egy olyan folytatásra, ami nem esik szét és tényleg van benne elképzelés.
Kár hogy a maga idejében nem kapott nagyobb figyelmet. Kellemes, humoros és feszült is egyszerre. Nagyon jó alakítások és szép bemutatása a mindennapi életnek, kapcsolatoknak hús-vér emberek között. Csak ajánlani tudom.
Semmilyen extrém, akciódús, sokkoló vagy eredeti történés nincs ebben a sorozatban, egyszerű, mint a bot, de édes, mint a tiltott gyümölcs. Pontosan az a sorozat, amit nézel, de titkolod.
Próbáltam sodródni a történettel, de arra kellett rájönnöm, hogy ez a sztori engem nem vezet egyszerűen sehová. Nagyon lassú mederben folyik, amivel nincs is gondom, de hogy utána végül az ember nem kap semmit sem, azt egyszerűen nem tudtam legyűrni.
Igazán remek dokumentumfilm, nagyon alapos kutatómunkát végeztek a készítők és ez vissza is köszön a filmben. Ami nagyon nagyon értékelendő a részemről, hogy nem egy vontatott és érdektelen témavezetéssel operál az egész, szép ritmusú és igényes.
A film hangulata egészen parádés, Smith nagyon jól alakít, de sajnos még ő sem tudja megtartani a hátán a filmet. Minden karakter egyszerűen túlságosan plasztikusra sikeredett, és nem, nem nosztalgiázni ültem be a moziba, de sajnos nem maradt több az egészből bennem. Egy utóérzés az Aladdin, és legyen bármennyire is szórakoztató, a meseváltozat árnyékában fog kullogni mindig is.
65 Szerelmem, Marokkó (2025)