A sztori maga nem rossz, de nekem túl kiszámíthatónak tűnik. Az atmoszféra működik, de olyan érzésem volt, mintha már ezerszer láttam volna ugyanezt – csak más arcokkal. Oké, ezek az arcok elég jók, de akkor sem érzem kimagaslónak.
A mellékszereplők karakterívei kifejezetten erősek, bár sajnáltam, hogy az alapítók magánélete csak kapkodva futott végig. Mindettől függetlenül életszagú és lendületes.
A trailer nagyon szórakoztató volt. Olyan kár, hogy a középső rész kusza volt, és sokat kellett volna csiszolni rajta. Bárcsak az egész film olyan jó lenne, mint az utolsó jelenet.
Be kell vallanom, hogy nem tudom, hogy a film sikere a több írónak köszönhető-e, vagy annak ellenére lett jó. Ha az ember tisztában van azzal, hogy több író, köztük a rendező is, különböző jeleneteket írt, akkor kihívás megtalálni, hogy mi az az összetartó tényező, ami a filmet annyira magával ragadóvá teszi. Kétségtelen, hogy egyes jelenetek hatástalanok (a kezdeti pókerjelenet), míg mások vadul sikeresek (a Joey Lauren Adams és Parker Posey által játszott karakterek által megszállt pókerjelenet). Ez egyike azoknak a filmeknek, amelyek többet adnak, mint az egyes jelenetek összessége.
Nem igazán hihető és elég furcsa, de a Mielőtt mindennek vége elragadó film a világvégéről, tragédia nélkül. Zoe Lister Jones és Cailee Spaeney szuperek együtt! Nagyon sok karakter/jelenet viszonylag furcsa és kifejezetten kényelmetlen, valahogy mégis nagyon élvezetes. Van benne egy adag báj, ami még szerethetőbbé teszi!
Visszatérnek a Clone Wars hetedik évadának végén megjelent karakterek és az első rész remekül felépíti az egészet. Le a kalappal, egy újabb nézhető Star Wars sorozat. Remélem így folytatják.
A vicces részek mellett egy szép szerelmi történet is kibontakozik. A történetben vannak nagyon kényelmes véletlenek annak érdekében, hogy előre haladjon, de elhanyagolható.
Annak idején komoly figyelemmel követtem Tóth Endre munkásságát, a Két leány az uccán az életműben nálam kiemelt helyet foglal el. Bár az alakítások ma már kicsit furcsán hatnak, de ettől a film még nagyon is szerethető.
Semmi sallang, semmi előre megírt forgatókönyv, csak az élet, illetve a háborús konfliktus a maga valójában egy okostelefon kameráján keresztül. Az első percétől az utolsóig egy sallangmentes, érzelmekkel teli dokumentumfilm.
nem igazán értem, mi a lényege ezeknek a filmeknek, de nálam nem nyert. Abszolút kaotikus és logikátlan a történetvezetés, inkább idegesítő, semmint megragadó karakterekkel.
Hát, nem is tudom. Talán pont ez az a sztori, amit már annyiszor, de annyiszor láthattunk a vásznakon. Én simán kihagytam volna, de senkit sem akarok igazán befolyásolni, hiszen lényegében nem egy borzasztó meséről van szó, csak épp kissé felejthető.
85 Gengsztervilág (2025)