Nekem igazából zavaró volt, hogy a cselekmény lényegében annyira tartalmatlan. Mármint egy olyan mozzanata sem volt a történetnek, amit ne lehetett volna így vagy úgy de kikövetkeztetni. Ez eléggé megölte nálam az élményt, sajnos.
Engem ezek a régi, fekete-fehér filmek valahogy nem fognak meg. Egyszer megnézem, ha épp adja a tv, de szerintem a 2000 után készült háborús filmekkel nem veszik fel a versenyt.
Az igazat megvallva kicsit csalódtam, sokkal izgalmasabb filmet vártam. Nem igazán sikerült visszaadnia a világháborús hangulatot, inkább komikusnak éreztem.
A Dózsa-féle parasztfelkelés azért ennél jóval színvonalasabb feldolgozást érdemelne, de örüljünk, hogy legalább ez elkészült. Bessenyei Ferenc nagyon meggyőző a főszerepben, de az egész film komor hangulata valamiféle ellenérzést váltott ki belőlem. A témához nagyon is illene, de nem igazán sikerült eltalálni.
Azért a sztálinista propaganda nagyon rányomta a bélyegét a filmre. A cselekmény az első világháború előtt kezdődik, majd jut el a húszas-harmincas évekig, de semmi nyoma még csak utalás szintjén sem semmilyen komprommitáló tartalomnak. Nyilván az elvtársak nem tűrték volna, hogy gulágról, meg éhínségről szóljon a dicső Szovjetunióban játszódó film.
akciódősabb és durvább filmet vártam, ezt inkább csak drámainak nevezném, de ez sem volt a kárára, bár a csodákban még mindig nem hiszek, de a film jó volt
Nehéz pontosan belőnöm, miért volt számomra érdekes a film és miért foglalt le ennyire, de az biztos, hogy Richard Gere vitte az egészet a vállán. Az egész kicsit furcsa, jól rendezett és elgondolkodtató.
Oh, a hetvenes évek szex, drog és rock'n roll feelingje! Végre egy sorozat, mely kendőzetlenül beszélt erről és mindezt ritka viccesen, drámaian és rohadt jó zenei anyaggal a háttérben.
Egy kissé elnyújtott és dramaturgiai szempontból nagyon zilált, mintha nem is lett volna forgatókönyv a színészek pedig valahogy próbáltak kapaszkodni a karaktereikbe.
A Carlito útja nagyon rendben van, de nem az a kifejezett könnyű és szórakoztató alkotás, ha már csak a témáját vesszük, és valóban, egy perc boldogság, öröm vagy jó érzés nincs a forgatókönyvben, csak és kizárólag keménykedés, bűn és bűnbeesés került a sztoriba. Nincs ezzel semmi baj, mert ilyen filmek is kellenek, csak De Palmánál már sokallom az efféle filmeket. Hogy miért nem lehet néha nevetni is egy kicsit... ?
Sajnos abszolút időpocsékolás, nem tudom azt mondani, hogy érdemes megnézni, mert nem az. Inkább hagyni kell, hogy eltűnjön a süllyesztőben, mert rettenetesen dilettáns alkotás, ahhoz képest, hogy abban az időszakban már ennél sokkal fejlettebb volt az animácós technika.
A film iskolapéldája is lehetne annak, hogy miért kell a forgatókönyvet a forgatás előtt átírni. A párbeszédek túl hosszúak, pátoszosak és nem mindig illenek a karakterek szájába. Ezzel együtt dicséretes, hogy ennyi pénzből ennyire hiteles és igényes képi világgal rendelkező filmet tudtak alkotni.
Mivel elgé jól feltárja a művész képei mögött rejlő tartalmakat, a film elviselhető. Egyes részeknél viszont úgy tűnt, mintha ugratni akarnák a nézőt az amatőrséggel...
Nem rajongok a kórházas sorozatokért, de ezt valamiért nagyon szerettem. Illetve, pontosan tudom is miért, Hugh Laurie miatt, aki iszonyatosan jól hozta a figurát. Remek karaktert írtak a forgatókönyvírók, és az is látszik, hogy hitelességre is rengeteg energiát fordítottak. Le a kalappal, messze érdekesebb és jobb volt, mint a Grace Klinika vagy korábban a Vészhelyzet.
Fú de beteg egy film, de nagyon jó értelemben. Sem Eisenberg, sem Stewart nem tartozik a kedvenc színészeim közé, de eben nagyon eltalálták a karaktereiket. Csak pislogtam a filmben... Nem is tudom, mit mondhatnék, de nézzétek meg, az jó lesz kezdésnek, aztán dobjátok el az agyatokat.:)
Edz egy jól megszerkesztett, fordulatos, elgondolkodtató filmdráma. A véletlen baleset, egy meggondolatlan cselekedet és mindaz, amit ez kivált a szereplőkből. Mindez nagyon ígéretesnek tűnt, de afilmből mégis hiányzott valami. Talán a mélység vagy a dinamizmus.
Szép férfiak, szép nők, pénz, akció, mindenki annyira laza és jópofa, hogy nem értem, hogy maradnak egyben, plusz egy teljes mértékben hihetetlen, bonyolult és csavaros rablás - amiben természetesen a rablók a jófiúk, hát kérem, tökéletes hollywoodi recept, ami ettől még sülhetett volna el rosszul, mégis mindenki kajálta. Talán Clooney miatt. Talán Brad Pitt miatt. Tulajdonképpen mindegy, de a közönség ebben a filmben is bekajálta az aranypapírba csomagolt semmit.
70 Ízlés szerint fűszerezve (2018)