Megtekintés: Hát persze. Borzalmas, de van célközönség. Pl. én, mert szeretem az olyan horrorfilmeket, amiben valamilyen össznépi, mitológiai figura hozza rám a frászt.
több»
Tucatkrimi, ahol végül a hangsúly nem a csavaros nyomozáson és a gyilkos személyének leleplezésén van. Nem. A film életrajzi elemeket mutat be egy Jane Alexander (nem a színésznő) hölgyről, aki belekeveredett egy gyilkossági ügybe és nyomozásai során felgöngyölített egy a családját is érintő bűntettet, majd sikere után tehetségét hasonló ügyek tisztázására használta fel.
több»
Azután persze nem enyhén fogsz csalódni, mert az elrabolva harmadik része már közel sem olyan szórakoztató, mint az első volt. Az első rész nem csak megidézte a zsigerig feszült akciófilmeket, melyeket annyira szerettünk a nyolcvanas, kilencvenes években, de adott nekünk egy öregedő akciósztárt és kellemes, videoklippes akció orgiát. Az első rész egy kellemes film jó beköpésekkel, egy perc üresjárat nélkül. Szinte végig logikus a felépítése. Nehéz nem kedvelni. több»
Ann (Margot Robbie) egyedül él egy a világtól természetes tereptárgyakkal elzárt völgységben, ahol még védőruha nélkül lehet élni és van termőföld, víz. Nem tudni, mekkora területet pusztított el egy feltételezhetően nukleáris vihar, mindenesetre, mióta Ann családja elment túlélőket kutatni, eltelt bő egy év, és a lány azóta egyedül próbál helytállni. Váratlanul belebotlik egy negyvenes fekete férfiba, akiről kiderül, hogy szegről-végről köze lehet a pusztuláshoz vagy annak elhárításához, és aki nem csak bőrének árnyalata okán, de új színt hoz a mindennapokba. több»
A főszereplő Amy Schumer arcocskája leginkább egy félig magokkal feltöltött pocok pofijára hajaz, Barbie baba hajjal és szemmel, és Ted mackó enyhén konszolidáltabb gondolkodásával megtoldva. A film elején még irritált ez a férfiakat kihasználó sztereotípia, de a huszadik perctől annak ellenére, hogy azt hittem, utálni fogom, megkedveltem a csajszit. Nagyképű, arrogáns, füves kis buksza, ám bármi volt is eredetileg a koncepció a film eleji bejátszással és Amy monológjával, kalandjait érintően rá kellett jönnöm, hogy, ha találkoztam is a valóságban ilyen figurával, az vagy férfi volt, vagy... férfi volt.
több»
Megjegyzés: Emlékszel a videokazettás nyolcvanas évekre, amikor minden sz*rt összenéztél, ami pult alól jött? Élvezted? Akkor ez is tetszeni fog.
több»
Megtekintés: Amikor öt perc után elveszíted az érdeklődésed - gyakorlatilag, miután egy percig láttad a főszereplő karakterét - a film iránt, akkor már tudod, hogy komoly baj van. több»
Chris Marker 1962 sci-fije még a 27 perces játékidejével is elég hosszú darab. Viszont úgy sci-fi, hogy nincsenek benne sci-fis dolgok. Sem robotok, sem űrhajó, sem idegen lények, sem más vilá... ja, az nem biztos. több»
Ez egy misztikus, romantikus dráma a megbocsátásról, lelkiismeretről és a sorsszerűségről. Semmi elvárásom nem volt a filmmel kapcsolatban. Két ember a buszon, beszélgetnek, majd lesz valami. Ami azonban a következő másfél órában történt az egy kellemes mesefilm volt, felnőtteknek. Szeretem az ilyesmit, mert ha egy film be tud szippantani, akkor valamit jól csináltak. Az After pedig megragadta a kezemet és végigvezetett magában. több»
Tudom, hogy amikor annak idején kijött, láttam az első részt. És nagyjából ez minden, amit fel tudtam idézni, miközben meló után, hajnalban nekiláttunk. Kilencven perc: mit veszíthetünk? Hát, azt a kilencven percet. több»
44 The Tooth Fairy (2006)