Általában nem túl jó filmjei vannak Christopher Lambert-nek, de ez a filmje pozitív csalódást okozott, mert egész jól sikerült. Persze hasonló történethez volt már szerencsénk, és a vége is eléggé egyértelmű lett, de el lehetett rajta nevetgélni. Lambert-nek ilyen a formája, hol sikerül nézhető filmet összehoznia, hol pedig olyan rosszat alkot, hogy végig se lehet nézni. A színészek is elég jól játszottak, mindenképp végig lehet nézni.
Ez egy jó film! Tanulságos, sokat mondó alkotás, arról, hogy gyereknek se olyan egyszerű lenni: az iskolában az iskolatársak, otthon a testvérek gonoszkodnak velünk, van akinek meggyűlik az apjával a baja, van akinek annak a hiányával. A felnőttek pedig ezeket a problémákat nem igazán értik meg. Láttunk már hasonló filmet, de ez az a film, amelyiknek sikerült reálisan, hitelesen bemutatni ezt a problémát, ami mindig érinteni fogja a gyerekeket. Többször nézhető alkotás lett, jó színészi játékkal.
Sajnos úgy kell véleményt írnom erről a filmről, hogy nem sikerült végignéznem, egyszerűen nem bírtam tovább nézni. De nem azért, mert annyira ultragagyi lenne, hanem mert annyira unalmas és vontatott az egész. A színészek alakítása se tesz hozzá, hogy magával tudjon ragadni a film. Maga az elképzelés nem lett volna rossz, de a megvalósításnál kisiklottak, sokkal több kellett volna, hogy ez egy nézhető film legyen.
A '80-as évekre az ilyen típusú, limonádéfilmek voltak a jellemzők. Az elején át lehetett érezni a feelingjét, amikor is jól bemutatták, hogy Los Angeles mennyire más világ, az még élvezhető volt. De utána jött egy unalmas, sablonos történet, egy gyenge színészi játékkal párosítva. Bridget Fonda alakítása is nagyon gyengére sikerült, bár a későbbiekben szerencsére bemutattat, hogy tud ő ennél többet is.
Ez egy kötelező alkotás: kiváló film, maradandó. A vietnami háború közepén járunk, de már látni lehet a fényt az alagút végén: több kezdik úgy gondolni, hogy amit az amerikai hadsereg az értelmetlen, de csak egy valaki, Kurtz, mondja is ki, hogy ami történik az felér a legsötétebb apokaliptikus látomással. Ezt a filmet inkább nevezném művészi alkotásnak, mint háborús filmnek, ugyanis nincs tele akció jelenetekkel, a legnagyobb csaták a szereplőkben zajlanak le.
Antonio Sabáto Jr. kell ennél több... ?! Én még nem láttam olyan Sabáto filmet, ami ne lett volna szörnyen nevetséges, hát szerencsére ez sem marad ki a sorból. Sajnos Sabátó egy nagyon gyenge színész, így nem számíthatunk jó filmre, ha őt látjuk a szereplők között. A cím is hatalmas lett: száguldó halál! Komolyan?! ezeket ki fordítja, hogy lehet ilyen címeket adni. Én ezt a filmet nem tudtam sajnos végig nézni, nem ajánlom senkinek: nézhetetlen!
Erre nem lehet szavakat találni... SZÖRNYŰ, SZÖRNYŰ ÉS SZÖRNYŰ! Megint egy film, amit nem értem, hogy miért kellett megcsinálni. Van itt minden: frizbi-ufók, pacsni-ufók, akik a "legfélelmetesebb" jeleneteken vigyorogva másznak át, van véres fejű szörny, meg szörny kutya, ja meg fej nélküli motorosok, meg minden "szörnyűség". Paródiának még el is menne, de hát ők ezt komolyan gondoltak. Bele se érdemes kezdeni.
Egyszer nézhető film, semmi extra nincsen benne. A háború utáni életet próbálja bemutatni, a katonák hazatérését, azt hogyan találnak újra egymásra a családok. Maga a kiindulás nem lett volna rossz, de nem sikerült jól vászonra vinni. Számomra az is durva, hogy minden japánt mennyire vad, gonosz embernek állítanak be, persze valójában nem voltak kedvesek, így képezték ki őket, de annyira érzelemmentesen állítják be őket, hogy számomra ez szörnyű...
Ez film horrorként szörnyű, de ha vígjátékként akarja nézni az ember, akkor még el is megy... A történetnek se eleje, se vége, pedig ki lehetett volna belőle többet is hozni, mert az elképzelés jó lett volna. Nagyon undorító jelenetek voltak a filmben, már már szinte nézhetetlen képek. A színészek is alsó kategóriások, egyáltalán nem jól hozták a karakterüket, nem voltak hitelesek. Nagy nehézségek árán nézhető film.
Csalódás számomra ez a film. A történet nagyon vontatottan, lassan indult be, de a végére se jött a nagy bumm... Nem azt kaptam, amit az előzetes után vártam. Ráadásul a vége számomra egy nagy össze-visszaság volt, még most se értem a lényeget. Az egyetlen, ami pozitív és nem változott (ezért a 3 csillag) az a színészek alakítása, remekül hozták karakterüket.
Ebben a filmben furcsán keveredik a Japánba visszatelepült latin-amerikai kivándorlók bemutatása és a jakuza bosszújának története. A filmben sokszor háttérbe szorul a történet, mert a film erősen karaktervezérelt. Nem találtam eléggé realistának a filmet, sem elég őrültnek, így számomra eléggé semleges és érdektelen maradt. A színészek se hozzák jól a karakterüket, számomra nem elég hitelesek. Egyszer nézhető film.
Ez egy mérhetetlenül lassú film, ahogy magát a szálakat mozgatják, a fordulatok nem lennének rosszak, de annyira lassan történik valami, hogy az ember megunja mire történik valami. A történet is nagyon erőltetett és zsibbadt, nekem nem igazán jött át ez a film. A szereplők nem rosszak, elég jól hozzák a karakterüket, de ez kevés ahhoz, hogy ez egy jó film legyen. Egyébként nem egy hosszú film, úgyhogy ki lehet bírni.
Ez egy nagyon középszerű film lett, tele klisével. Nem egy hasonló filmet láttunk már: a jövőben járunk, ahol hatalmas járvány tőr ki és a hősnő megpróbál mindenkin segíteni... és persze jön a romantikus szál, mert hát miért ne. Ezer hasonlót láttunk már, amik ennél a filmnél sokkal jobban sikerültek. A színészek alakítása se tud sokat hozzá rakni ehhez a filmhez, teljesen átlagos, nem játsszák hitelesen a karakterüket.
A film középpontját alkotó fekete és fehér ellentét sajnos örök téma marad, még ennyi év után is. Nagyon szépen kidolgozott film, remek történet. Nagyon jól bemutatja a faji előítéleteket, ellentéteket. Több film is foglalkozott már ezzel a témával, de valamiért mégis meg tudott fogni ez a film, tudott újat mutatni. A színészek alakítása is nagyon jó, hitelesen sikerült hozniuk a karakterüket. Megéri megnézni.
Ez egy jó kis film, remek westernfilm, bemutatja az igazi vadnyugatot és nem is akár hogyan. Könyörtelen emberek, rablások, öldöklés. Bár a 3. és 4. rész már szerintem túlzásba esik, az igencsak brutális lett, de ez a rész még pont megtalálta a határt. A színészek is jól hozzák a karakterüket, remek a film hangulata, jó a képi világa, a kidolgozottság. Szerintem többször nézhető vasárnapi filmecske.
A maga korában biztos egy remek filmnek számított, de nekem nem jött be, de persze a mai időben már mások az elvárások és itt nem a némafilm jellege miatt nem tudtam élvezni. Charles Chaplin kiváló színész volt, amit ebben a filmében is bizonyított. A parancsok is remek alakítást nyújtott. A népmesei jellege is tetszett, de a történet már nem és egy idő után már azt is kezdtem unni, hogy végig ugyanaz az a zene szól. Chaplin miatt kap három csillagot.
Ez a film nagyon emlékeztetett Emir Kusturica munkájára, ugyanolyan jó film lett, mint az ő munkái szoktak. Engem megérintett nagyon mélyen ez a film. Mélyen megérintett, hogy milyen módon kell élniük embereknek, borzasztó és elgondolkodtató sors tárul elénk. A színészek alakítása is jónak mondható, jól hozták karakterüket. Jó a képi világ, jó a megvalósítás, történet. Összességében ez egy jó film.
Nagyon szeretem Jean-Paul Belmondot, de sajnos ezen a filmen még ő sem tudott segíteni. Maga a történet nem volt rossz, jól kitalálták. De a poénok lehúzták a filmet, néhány poén ultragázra sikerült, az már nem vicc kategória, hanem szánalom. A színészek nagyon tehetségesek, Belmondo pedig kiváltképpen, nagyon jól hozta a karakterét, de ez kevés volt ahhoz, hogy ebből egy jó film kerekedjen ki, kellett volna valami plusz.
Ultra gagyi képivilág, ultra gagyi megvalósítás, átlagon aluli színészek. Oké, persze, 1988... de abban az időből is készültek kiváló minőségű filmek. A történet, nem is tudom mit írjak, még hasonlót se láttam, na jó de... De végül is jól megkavarják ezt a filmet, mert még most se tudom, hogy hová lettek a férfiak, akik lent várták a nőket a tónál?! Elvesztettem a fonalat. Sajnos ez egy amerikai gagyi.
Az alapötlet aranyos, egy végtelenül egyszerű film. Humoros kis történet, de nem minden poén sikerült eléggé, néha nem túl élethű a film. A színészek középkategóriásuk, nekem nem igazán voltak hitelesek. A romantikus jelleg az szépen van kibontva, bár néha kicsit sok, tetszett maga a történet, de én sokkal többet vártam: élethűbb poénok, jobban alakító színészek. Egy átlagos film lett, amire a megnézést követő két nap múlva már emlékezni sem fogunk...
85 Arlette szerencséje (1997)