indingo

Az előzeteshez képest semmi újat vagy meglepőt nem hozott. A története elég gyenge és nekem már kicsit elegem van azokból a filmekből, ahol a csajok jól ellátják a rosszfiúk baját. Előnye, hogy rövid.

Karácsonyfát díszítő és közben dalolászó és táncikáló tini nindzsa harci teknőcök? A legrosszabb rémálmomban se jöjjön elő. Műfaji besorolása ismeretlen. Emberek vannak teknősöknek beöltözve és úgy beszélnek mint a színes bőrű rapperek és közben bárgyú mosoly van az arcukon. Összefutnak a télapóval és vele is jópofiznak egy sort. Szegény szecska mester is látott már szebb napokat. Vállalhatatlan az egész alkotás.

A megjelenítésre nagy hangsúlyt fektettek a készítők. Lenyűgöző színek és formák, gyönyörű lágy zene. A történet is kellőképpen különleges. A lány jelképezi az életet, a nyüzsgést. Az ő világában van fény, színek és virágok. A fiú a fény nélküli, rideg világban él, ahol minden a halált jelképezi. Az ő találkozásukat mutatja be a film. És hogy van-e kiút ebből a sötétségből? Ehhez meg kell nézni a történetet.

Én még Lolo pingvin kalandjaiként láttam sok-sok évvel ezelőtt. Inkább a fiatalabb korosztály 8 éves korig bezárólag a célközönség. Elég egyszerű a mese története az Antarktiszon élő kis pingvinnel, akinek rengeteg kalandban van része. Látványban is elég letisztult, helyenként gyermeteg. A rózsaszín és kék színű pingvint már gyerekként sem értettem. Hasonló témában vannak ezerszer jobb mesék is, mint ez.

A nagy mélység titkai egy szemkápráztató dokumentum film a Csendes-Óceán sokszínű élővilágáról. A filmben végig követhetjük egy cápa szülését, megismerhetjük a tintahalak különleges életét, a homárok mindennapjait vagy hogy milyen veszélyekkel kell szembenéznie egy fókának. Gazdag megjelenítésű dokumentum film, sok hasznos információ a tengerek szerelmeseinek és mindezekhez gyönyörű aláfestő zenét is kapunk.

Hamisítatlan szovjet mese a nyolcvanas évekből. Folyamatos havazás, hófödte tájak. A megjelenítése a történetnek egész különleges, gyurmaszerű lények kelnek életre a szemünk láttára. Narrátor meséli a történetet, illetve helyenként a szereplők is szóhoz jutnak. Ami igazán tetszett a mesében az a természetközelsége és nem mindennapi természetábrázolása. A sokféle élőlény, a különböző fák bemutatása.

Nem mindennapi élményben lehet része annak, aki megnézi a mesét. Ami miatt leginkább felkapja az ember a fejét az a különleges látványvilág, ami elénk tárul. Mintha a papírlapon levő ceruzarajzok életre kelnének. Ezt az élményt fokozza a lágy színek használata és a finom kis történet a kócsag és a gém egymásra találása, amit nagyon kifinomultam mutatnak be a készítők. Nem egy nagy ívű történet, inkább a művészi vonal erős benne.

Az egész mese arról szól, hogy szegény kis pingvin majd megfagy a Déli Sarkon. Van neki kis ingluja, be is fűt ha kell, de még így is fázik. Vagy a fenek vagy a hasa, az amelyik a kályha melegétől távolabb van. Hiába a meleg sál, sapka és kesztyű az sem segít sokat. Érdekes, hogy csak a főhősünk fázik, mindenki marha jól elvan a hidegben. Elhatározza hát hogy egy melegebb helyre utazik, de hogy ez sikerül-e neki azt nem árulom el.

Ennyi alaktalan, ormótlan figurát egy mesében rég láttam. Ijesztőek a figurák. Hatalmas szemek, hegyes és kiálló orr/áll. Mindezek az egész mesét félelmetessé teszik, mint sem egy élvezhető darabbá és hát a történet is hagy némi kívánni valót maga után. Én gyereknek nem mutatnám meg. Felnőtt szemmel és rémisztő egy mese, nem tudom kinek a fejéből pattant ki. Van van valami Addams Family beütése is.

Spoileres! Elég beteg német kisfilm. Egy sima dokumentum filmként indul, de hamar elszabadul a pokol. Ha valaki pont targoncavezetői vizsga előtt áll semmiképpen ne nézze meg, annyi itt a vér mint egy Zs-kategóriás horrorban. Van itt levágott kar és fej, felnyársalt ember, kettévágott ember, szike a fejben és sorolhatnám. És szegény Klausnak az első napja egyben az utolsó is lesz. Csak tudnám mit tanult az oktatáson?

KI ne hallott volna Charlie Chaplinről. Egy személyes humorista vagy nem tudom mi a jó szó rá. Szavak nélkül nevettet meg. Kicsit olyan mint Mr. Bean. Elképesztően intelligens a játéka. Ebben a kis történetben amellett, hogy pincérkedik, koktélt kever még fergeteges korcsolya tudását is megmutatja. Egyszerű a film humora, nem tolakodó. Chaplin pedig tényleg zseniális, bármihez nyúl arany lesz belőle.

Megint a nővel van a baj, pont mint az életben. A kis rafkós mókus lány mindkét mókusfiút bolondítja és hát a szívnek nem lehet parancsolni. Főként ha a lány bombázó és olyan hangja van, mint egy angyalnak. A két kis mókusfiú összecsap, de rájönnek hogy a barátság mindennél fontosabb, nem lehet beáldozni egy nőért. A dalolászás kicsit feldobja a történetet, mert az egy szálon futó történet hamar unalmassá vált.

Nemi gazán nyerte el a tetszésemet a mese. Elég beteg és nem igazán mutatnám meg egy gyereknek sem. Donald kacsa elmegy a fagyos Yukon vidékre, hogy szerelmének Daisynek kerítsen egy bundát, úgy hogy levadász egy kis medvebocsot. Töri a fejét miként lehetne eltenni láb alól a kis teremtmény, de ehhez az anyjának is lesz egy-két szava. Donald ebben a mesében is megmutatja, hogy nem túl okos és számomra nem is egy szerethető figura.

A klasszikus Hófehérke mese kicsit másképp. A főszerepben Betty Boop, akinek senki sem tud ellenállni. Sem férfi sem fa. A mese most téli környezetben játszódik, nincsenek csivitelő madarak. A tél ellenére Betty Boop lenge öltözetbe flangál és látogatja meg mostohaanyját. Egyetlen veszte, hogy túl szép és kívánatos ezért szemet szúr a mostohaanyának. A törpéknek ebben a változatban sok szerep nem jut.

A paróka készítő egy német rövidfilm. Mind látványban, mind hangulatban olyan érzése van az embernek miközben nézi, mintha egy Tim Burton filmet látna. A megjelenítés a figuráknak az ő munkásságára hajaz, de van valami gyurmafigura jelleg is a szereplők fizimiskájában. A történet eléggé búskomor, egy narrátor beszéli a történetet, színek alig fedezhetőek fel benne. A történeti elemeket lassan csepegteti a film, de a végére megvan a katarzis.

Rendkívül különleges megjelenésű animációs film. Nagyon érdekesen az ábrázolás módja, ahogy az emberek megjelennek benne. A színek hiánya, a komorság jellemzi a filmet, amely egy végtelemül szomorú történetet mutat be. Egy elveszett férfi monoton és unalmas mindennapjaiba nyerünk betekintést. Vágyik az újdonságokra, a változatosságra de csak a szürke hétköznapok jutnak neki. A színek eljövetele szépen mutatja miként kerül főhősünk élete is a helyes irányba.

Szovjet mese még az őskorból nálunk csak feliratosan elérhető. Egy magányos kutya történetét meséli el egy unott hangú narrátor nulla átéléssel. Hol van ez Szabó Gyulától? Van egy kis Magyar népmesék beütése a mesének, kicsit olyan mintha egy erdélyi faluban játszódna a története. A legjobban a mese végén elhangzó népdal tetszett. Maga a mese feledhető, helyenként unalmas és sokat hangoskodnak benne.

A Gauchito egy nem túl ismert (legalább is számomra) Walt Disney mese, nálunk szerintem be se mutatták. A mese egy kisfiú történetét mutatja be, miként ismerkedik meg egy repülő kis szamárral és kötnek örök barátságot. A repülő szamár története elég beteg, akit ráadásul még Burritonak is hívnak. A történetet egy narrátor meséli a szereplők meg sem szólalnak benne. Számos kaland és csínytevés szemtanúi lehetünk.

Szép megjelenítésű mese, ami nem mai darab. A 21. század gyermekét már nem kötné le. Van benne gy kis Tom és Jerry a macska-egér kapcsolat és az emberek mellőzése miatt. Az aláfestő zene a mesében elég kaotikus, hangos és helyenként zavaró is. A mese fénypontja a kis tücsök zenélése, ahol a ciripelése komoly hegedű szólóként hallatszódik és a közönség ujjongva, állva tapsolva jutalmazza a pompás zenét.

Ez mindössze 5 perc volt, de valami borzalom. Sok türelem kell hozzá, van hogy fél percig áll a történet, de utána se sok értékelhető történik. Ez vár ránk? A lufik átveszik a hatalmat? Nagyon erőszakos volt, semmi mondanivalót vagy legalább művészit nem véltem felfedezni a történetben. A megjelenítést nevezhetjük letisztultnak, de inkább amatőr és gyermeteg. Nem tudom, hogy a készítők ezt minek szánták? Vagy nevetni kellett volna rajta?