Az alig tizenöt perces, fekete-fehér dokumentum film a 8,3 erősségű 1906 április 18-ai san franciscoi földrengést és az azt követő tűz szörnyű képsorait mutatja be. Máig az Amerikai Egyesült Államok egyik legnagyobb természeti csapásaként tartják számon a történteket, ahol közel 3000 ember veszítette életét. Nekem annyira nem jött be ez a dokumentum film, mert amellett hogy az archív felvételek érdekesek, de nagyon kevés információt tartalmaztak.
Egy mesefilm köntösbe bújtatott kínai mesefilm. A története elég egyszerű. A petecsomóból kikelő kis ebihalak keresik béka mamát és béka mama is keresi a kis porontyait. Közben megismerhetjük a tó élővilágát, a különféle rákokat, teknősbékákat, harcsákat, madarakat, aranyhalakat. A megjelenítése a mesének javít valamit az összképen. Letisztult formavilág, amelyet a dallamos kínai zene tesz még különlegesebbé.
Egy igényes dokumentum film a dinoszauruszok világáról. Sokat foglalkoztatott téma, hogy miként éltek az őshüllők. Sok fajt bemutat a film és hasznos információval is szolgál a téma szerelmeseinek. Nekem külön tetszettek a korhű felvételek, amelyeken egykori dinoszaurusz lelet expedíciókat mutattak be. Ami hagyott némi kívánni valót maga után azok a dinoszauruszok ábrázolása, megjelenítése. Elég művien hatottak.
Looney Tunes történet Tapsi Hapsival a főszerepben, aki elmondja, hogy ő mindenkit nagyon szeret. De mások nincsenek ezzel így. Beszól neki a fa, a virág, a kő, de még a pillangó is. A bonyodalmat Tapsi kedvence egy ismeretlen répa okozza, aminek közetkeztében a nyuszi az űrben találja magát, mert elrabolja egy földönkívüli. És hogy milyen kalandok árán tud kikecmeregni a bajból főhősünk? Ahhoz meg kell nézni a mesét.
Nekem kicsit elvont művészi animáció volt. Alig 5 perc a története, de eléggé zavaros a története. A megjelenítés letisztult, egyszerű fekete-fehér, akár egy papír lapra rajzolt mese. A történetet egy narrátor ismerteti meg a nézővel, főszerepben a macska, amely el akarja érni a holdat. És hogy ez sikerül-e neki? Ahhoz meg kell nézni a történetet. Nekem a mondanivaló valahogy hiányzott a történetből.
Nagyon furcsa egy 1924-ben készült mesefilmet nézni, ami akkor lenyűgözőnek számított ma meg egyszerűen nem tud lekötni. A látvány rém egyszerű. Mintha egy fehér papírra rajzolt dinoszaurusz éltre kelne, járna, enne, mozognak. Néma mesefilm, a kis dinoszaurusz az utasításokat felírat formájában kapja. A legnagyobb történés, hogy a bal vagy a jobb lábát emelje fel az őshüllő. Felüdülést jelent, amikor egy mamut is feltűnik a színen.
Animációs sorozat pár perces kis részekkel. Tim Burton agyszüleménye, de nem az a tipikus látványvilág, amit megszoktunk tőle. Nagyon letisztult, talán túl letisztult képi világ, már-már unalmas megjelenítés. A történet sem túl erős, valamely részben perceken keresztül nem történik semmi, amely egy négy perces történetben sok. Utána persze jön a jól megszokott Burton-féle világ, de még így is csak közepes.
A ház ura, Mr. Willowby azaz Robert Downey Jr. karácsony napján döbben tár, hogy neki még nincs karácsonyfája. Milyen szerencse, hogy megbízható komornyikjára Leslie Nielsenre mindenben számítható, sőt a ház lakói a fura kis bábszerű egerek is minden megtesznek, hogy a házba karácsonyfa és szeretet kerüljön. Borzalmas a története és megjelenítése is, nem hiszem hogy a színészek büszkén beszélnének ezen alakításukról.
Nehezen indult be a történet, de utána már egész élvezhető, bár az indokolatlan felesleges káromkodások zavartak. A kedvenc részem, amikor barbie babáknak képzelik magukat.
Az előzeteshez képest semmi újat vagy meglepőt nem hozott. A története elég gyenge és nekem már kicsit elegem van azokból a filmekből, ahol a csajok jól ellátják a rosszfiúk baját. Előnye, hogy rövid.
Karácsonyfát díszítő és közben dalolászó és táncikáló tini nindzsa harci teknőcök? A legrosszabb rémálmomban se jöjjön elő. Műfaji besorolása ismeretlen. Emberek vannak teknősöknek beöltözve és úgy beszélnek mint a színes bőrű rapperek és közben bárgyú mosoly van az arcukon. Összefutnak a télapóval és vele is jópofiznak egy sort. Szegény szecska mester is látott már szebb napokat. Vállalhatatlan az egész alkotás.
A megjelenítésre nagy hangsúlyt fektettek a készítők. Lenyűgöző színek és formák, gyönyörű lágy zene. A történet is kellőképpen különleges. A lány jelképezi az életet, a nyüzsgést. Az ő világában van fény, színek és virágok. A fiú a fény nélküli, rideg világban él, ahol minden a halált jelképezi. Az ő találkozásukat mutatja be a film. És hogy van-e kiút ebből a sötétségből? Ehhez meg kell nézni a történetet.
Én még Lolo pingvin kalandjaiként láttam sok-sok évvel ezelőtt. Inkább a fiatalabb korosztály 8 éves korig bezárólag a célközönség. Elég egyszerű a mese története az Antarktiszon élő kis pingvinnel, akinek rengeteg kalandban van része. Látványban is elég letisztult, helyenként gyermeteg. A rózsaszín és kék színű pingvint már gyerekként sem értettem. Hasonló témában vannak ezerszer jobb mesék is, mint ez.
A nagy mélység titkai egy szemkápráztató dokumentum film a Csendes-Óceán sokszínű élővilágáról. A filmben végig követhetjük egy cápa szülését, megismerhetjük a tintahalak különleges életét, a homárok mindennapjait vagy hogy milyen veszélyekkel kell szembenéznie egy fókának. Gazdag megjelenítésű dokumentum film, sok hasznos információ a tengerek szerelmeseinek és mindezekhez gyönyörű aláfestő zenét is kapunk.
Hamisítatlan szovjet mese a nyolcvanas évekből. Folyamatos havazás, hófödte tájak. A megjelenítése a történetnek egész különleges, gyurmaszerű lények kelnek életre a szemünk láttára. Narrátor meséli a történetet, illetve helyenként a szereplők is szóhoz jutnak. Ami igazán tetszett a mesében az a természetközelsége és nem mindennapi természetábrázolása. A sokféle élőlény, a különböző fák bemutatása.
Nem mindennapi élményben lehet része annak, aki megnézi a mesét. Ami miatt leginkább felkapja az ember a fejét az a különleges látványvilág, ami elénk tárul. Mintha a papírlapon levő ceruzarajzok életre kelnének. Ezt az élményt fokozza a lágy színek használata és a finom kis történet a kócsag és a gém egymásra találása, amit nagyon kifinomultam mutatnak be a készítők. Nem egy nagy ívű történet, inkább a művészi vonal erős benne.
Az egész mese arról szól, hogy szegény kis pingvin majd megfagy a Déli Sarkon. Van neki kis ingluja, be is fűt ha kell, de még így is fázik. Vagy a fenek vagy a hasa, az amelyik a kályha melegétől távolabb van. Hiába a meleg sál, sapka és kesztyű az sem segít sokat. Érdekes, hogy csak a főhősünk fázik, mindenki marha jól elvan a hidegben. Elhatározza hát hogy egy melegebb helyre utazik, de hogy ez sikerül-e neki azt nem árulom el.
Ennyi alaktalan, ormótlan figurát egy mesében rég láttam. Ijesztőek a figurák. Hatalmas szemek, hegyes és kiálló orr/áll. Mindezek az egész mesét félelmetessé teszik, mint sem egy élvezhető darabbá és hát a történet is hagy némi kívánni valót maga után. Én gyereknek nem mutatnám meg. Felnőtt szemmel és rémisztő egy mese, nem tudom kinek a fejéből pattant ki. Van van valami Addams Family beütése is.
Spoileres! Elég beteg német kisfilm. Egy sima dokumentum filmként indul, de hamar elszabadul a pokol. Ha valaki pont targoncavezetői vizsga előtt áll semmiképpen ne nézze meg, annyi itt a vér mint egy Zs-kategóriás horrorban. Van itt levágott kar és fej, felnyársalt ember, kettévágott ember, szike a fejben és sorolhatnám. És szegény Klausnak az első napja egyben az utolsó is lesz. Csak tudnám mit tanult az oktatáson?
20 San Francisco Earthquake & Fire: April 18, 1906 (1906)