A dokumentumfilm a Szovjetunió bukásai utáni Moszkvát mutatja be és azt, hogy több mint 30 000 gyerek került az utcákra. A film az ő történetük. Valós, hús-vér gyerekeket szólaltatnak meg benne, akik az utcákon tengetik mindennapjaikat. Elmondják hogy kerültek oda. Van akit kidobtak otthonról, mások inkább saját maguk jöttek el hazulról csak hogy a folyamatos zaklatástól és erőszaktól távol legyenek.
Nagyon különleges látványvilágú film, amely hamar magéval ragadja a nézőt. Igazából megelevenedő festményeket látunk, repedezett alakokat, élőlényeket. Érdekes a mozgás megjelenítés. Nincs története csak képeket láthatunk kétféle világból. Az egyik az életről, az élvezetekről szól. Lendületes és színes, élettel teli. A másik világ egy komor, fájdalmakkal teli életet mutat be, amelyet körülleng a halál szele.
A fényképezése miatt mondjuk rá, hogy művészfilm, de engem nem tudott meggyőzni. A hat percet is kínkeservesen tudtam végignézni, abból két percig csak az eget bámulták. A rövid játékidő ellenére is unalmas, nem történik benne semmi. A látvány is lehangoló és nem csak azért, mert fekete-fehér az egész. Történet terén valami izgalmasabbra vagy legalább humorosabbra számítottam, de egyik sem volt meg benne.
A vígjáték és a dráma elemeit keveri a sorozat. A története nekem Arnold Schwarzenegger A hatodik napon című filmjét juttatta az eszembe. Furcsa elgondolás, a masszázsszalonnak álcázott klónozó labor, amit néhány koreai működtet. Paul Rudd jól hozta a két karaktert, valóban két különböző embert láthatott a néző. Hamar beindult a történet, majd kicsit lelassult a munka körüli dolgokkal, de a szerelmi szál sokat dobott rajta, a vége pedig zseniális lett.
Hogyan kezdjünk új életet 40 felett? Mrs. Fletcher. Nem túl izgalmas cím. Könyvadaptációból készült sorozat. Ilyen is volt már. Teljesen véletlenül akadtam a sorozatra, korábban sehol sem olvastam róla. Egy film előzetesét néztem, és a szokásos idegesítő reklámként ezt dobta fel, de megtetszett az a pár másodperc, amit láttam belőle. Hamar beszippantott, egy délután alatt megnéztem azt a 7, 30 perc körüli részt.
A történet főszereplője egy negyvenes, egyedülálló anya, akinek szárnyai alól kirepül az egyetemista fia. Mit kezdjen ilyenkor magával az ember? Évekig csak kiszolgálta a fiát, magára nem sok ideje maradt. A munkája nem túl izgalmas, hiszen egy öregotthont vezet. Eve egy csinos és okoz nő, miért ne ismerkedhetne? Bar... több»
David Lynch neve hallatán szerintem mindenkinek a Twin Peaks jut az eszébe. Ez a kis animációs film nem fog bevonulni a klasszikusok közé. Látványra egy letisztult alkotás, fehér alapon fekete brutálisan ronda figurák akik egyfolytában püfölik egymást. Főszerepben egy ronda, kövér, kopasz, három fogú pali, akinek mindig nyitva van a szája. Nekem nem nyerte el a tetszésemet, nem volt se vicces, se megható.
Helyes kis karácsonyi mese, ami elhozza az ünnepi érzést. Kicsit olyan érzése volt az embernek mintha egy menő kém filmet nézne. Csak itt a jóképű ügynök helyett manók lopakodtak be a házba és használtak olyan elképesztő kütyüket, mint a mézeskalácsphone, robbanó díszgömb, mini hóemberbe bújtatott kis radar. Ők mérték fel, hogy szabad-e a terep a télapónak, hogy elrejtse az ajándékokat. De mi van akkor ha egy manót észrevesz egy kisgyerek?
A Scott Pilgrim a világ ellen animáció változata. Ami igazából annyira rövid hogyha valaki nem ismeri az eredeti történetet, karaktereket nem ebből fogja megismerni. Alig négy perc, ami miatt elég kapkodós és csapongós a története, amely valójában egy romantikus mese. A megjelenítése tetszett, volt benne valami egyedi, látszott, hogy nagy hangsúlyt fektettek rá a készítők, de összességében semmi értelme nem volt az egésznek.
KI ne ismerné a feledhetetlen Monty Python szériát. Mindenki tud belőle idézni egy-két humoros jelenetet. A volt főnököm például kívülről fújja az egészet. Szerintem nagyon kényes egy ilyen népszerű, kultikus történethez nyúlni, mert abból sok jó nem sülhet ki. Egy jóból nem lehet, még jobbat csinálni. A LEGO-s világba való átültetés is elég gyermeket ötlet volt, inkább kínos, mint mulattató. Engem nem kötött le.
A San Francisco Earthquake & Fire: April 18, 1906 című dokumentum film mintegy folytatása. Egy fekete-fehér dokumentum film, amely az 1906. április 18-ai san franciscoi földrengést és az azt követő tűz szörnyű képsorait mutatja be, illetve azt hogy miként lehet újrakezdeni. A romok eltakarítását, újjá építeni azt ami a földdel lett egyenlő. Nekem annyira nem jött be a dokumentum film, mert amellett hogy az archív felvételek érdekesek, de nagyon kevés információt tartalmaztak.
Az alig tizenöt perces, fekete-fehér dokumentum film a 8,3 erősségű 1906 április 18-ai san franciscoi földrengést és az azt követő tűz szörnyű képsorait mutatja be. Máig az Amerikai Egyesült Államok egyik legnagyobb természeti csapásaként tartják számon a történteket, ahol közel 3000 ember veszítette életét. Nekem annyira nem jött be ez a dokumentum film, mert amellett hogy az archív felvételek érdekesek, de nagyon kevés információt tartalmaztak.
Egy mesefilm köntösbe bújtatott kínai mesefilm. A története elég egyszerű. A petecsomóból kikelő kis ebihalak keresik béka mamát és béka mama is keresi a kis porontyait. Közben megismerhetjük a tó élővilágát, a különféle rákokat, teknősbékákat, harcsákat, madarakat, aranyhalakat. A megjelenítése a mesének javít valamit az összképen. Letisztult formavilág, amelyet a dallamos kínai zene tesz még különlegesebbé.
Egy igényes dokumentum film a dinoszauruszok világáról. Sokat foglalkoztatott téma, hogy miként éltek az őshüllők. Sok fajt bemutat a film és hasznos információval is szolgál a téma szerelmeseinek. Nekem külön tetszettek a korhű felvételek, amelyeken egykori dinoszaurusz lelet expedíciókat mutattak be. Ami hagyott némi kívánni valót maga után azok a dinoszauruszok ábrázolása, megjelenítése. Elég művien hatottak.
Looney Tunes történet Tapsi Hapsival a főszerepben, aki elmondja, hogy ő mindenkit nagyon szeret. De mások nincsenek ezzel így. Beszól neki a fa, a virág, a kő, de még a pillangó is. A bonyodalmat Tapsi kedvence egy ismeretlen répa okozza, aminek közetkeztében a nyuszi az űrben találja magát, mert elrabolja egy földönkívüli. És hogy milyen kalandok árán tud kikecmeregni a bajból főhősünk? Ahhoz meg kell nézni a mesét.
Nekem kicsit elvont művészi animáció volt. Alig 5 perc a története, de eléggé zavaros a története. A megjelenítés letisztult, egyszerű fekete-fehér, akár egy papír lapra rajzolt mese. A történetet egy narrátor ismerteti meg a nézővel, főszerepben a macska, amely el akarja érni a holdat. És hogy ez sikerül-e neki? Ahhoz meg kell nézni a történetet. Nekem a mondanivaló valahogy hiányzott a történetből.
Nagyon furcsa egy 1924-ben készült mesefilmet nézni, ami akkor lenyűgözőnek számított ma meg egyszerűen nem tud lekötni. A látvány rém egyszerű. Mintha egy fehér papírra rajzolt dinoszaurusz éltre kelne, járna, enne, mozognak. Néma mesefilm, a kis dinoszaurusz az utasításokat felírat formájában kapja. A legnagyobb történés, hogy a bal vagy a jobb lábát emelje fel az őshüllő. Felüdülést jelent, amikor egy mamut is feltűnik a színen.
Animációs sorozat pár perces kis részekkel. Tim Burton agyszüleménye, de nem az a tipikus látványvilág, amit megszoktunk tőle. Nagyon letisztult, talán túl letisztult képi világ, már-már unalmas megjelenítés. A történet sem túl erős, valamely részben perceken keresztül nem történik semmi, amely egy négy perces történetben sok. Utána persze jön a jól megszokott Burton-féle világ, de még így is csak közepes.
A ház ura, Mr. Willowby azaz Robert Downey Jr. karácsony napján döbben tár, hogy neki még nincs karácsonyfája. Milyen szerencse, hogy megbízható komornyikjára Leslie Nielsenre mindenben számítható, sőt a ház lakói a fura kis bábszerű egerek is minden megtesznek, hogy a házba karácsonyfa és szeretet kerüljön. Borzalmas a története és megjelenítése is, nem hiszem hogy a színészek büszkén beszélnének ezen alakításukról.
Nehezen indult be a történet, de utána már egész élvezhető, bár az indokolatlan felesleges káromkodások zavartak. A kedvenc részem, amikor barbie babáknak képzelik magukat.
72 A leningrádi pályaudvar gyermekei (2005)