A klasszikus Hófehérke mese kicsit másképp. A főszerepben Betty Boop, akinek senki sem tud ellenállni. Sem férfi sem fa. A mese most téli környezetben játszódik, nincsenek csivitelő madarak. A tél ellenére Betty Boop lenge öltözetbe flangál és látogatja meg mostohaanyját. Egyetlen veszte, hogy túl szép és kívánatos ezért szemet szúr a mostohaanyának. A törpéknek ebben a változatban sok szerep nem jut.
A paróka készítő egy német rövidfilm. Mind látványban, mind hangulatban olyan érzése van az embernek miközben nézi, mintha egy Tim Burton filmet látna. A megjelenítés a figuráknak az ő munkásságára hajaz, de van valami gyurmafigura jelleg is a szereplők fizimiskájában. A történet eléggé búskomor, egy narrátor beszéli a történetet, színek alig fedezhetőek fel benne. A történeti elemeket lassan csepegteti a film, de a végére megvan a katarzis.
Rendkívül különleges megjelenésű animációs film. Nagyon érdekesen az ábrázolás módja, ahogy az emberek megjelennek benne. A színek hiánya, a komorság jellemzi a filmet, amely egy végtelemül szomorú történetet mutat be. Egy elveszett férfi monoton és unalmas mindennapjaiba nyerünk betekintést. Vágyik az újdonságokra, a változatosságra de csak a szürke hétköznapok jutnak neki. A színek eljövetele szépen mutatja miként kerül főhősünk élete is a helyes irányba.
Szovjet mese még az őskorból nálunk csak feliratosan elérhető. Egy magányos kutya történetét meséli el egy unott hangú narrátor nulla átéléssel. Hol van ez Szabó Gyulától? Van egy kis Magyar népmesék beütése a mesének, kicsit olyan mintha egy erdélyi faluban játszódna a története. A legjobban a mese végén elhangzó népdal tetszett. Maga a mese feledhető, helyenként unalmas és sokat hangoskodnak benne.
A Gauchito egy nem túl ismert (legalább is számomra) Walt Disney mese, nálunk szerintem be se mutatták. A mese egy kisfiú történetét mutatja be, miként ismerkedik meg egy repülő kis szamárral és kötnek örök barátságot. A repülő szamár története elég beteg, akit ráadásul még Burritonak is hívnak. A történetet egy narrátor meséli a szereplők meg sem szólalnak benne. Számos kaland és csínytevés szemtanúi lehetünk.
Szép megjelenítésű mese, ami nem mai darab. A 21. század gyermekét már nem kötné le. Van benne gy kis Tom és Jerry a macska-egér kapcsolat és az emberek mellőzése miatt. Az aláfestő zene a mesében elég kaotikus, hangos és helyenként zavaró is. A mese fénypontja a kis tücsök zenélése, ahol a ciripelése komoly hegedű szólóként hallatszódik és a közönség ujjongva, állva tapsolva jutalmazza a pompás zenét.
Ez mindössze 5 perc volt, de valami borzalom. Sok türelem kell hozzá, van hogy fél percig áll a történet, de utána se sok értékelhető történik. Ez vár ránk? A lufik átveszik a hatalmat? Nagyon erőszakos volt, semmi mondanivalót vagy legalább művészit nem véltem felfedezni a történetben. A megjelenítést nevezhetjük letisztultnak, de inkább amatőr és gyermeteg. Nem tudom, hogy a készítők ezt minek szánták? Vagy nevetni kellett volna rajta?
Nagyon aranyos kis mese a már megszokott környezetben. Jó volt újra látni a szereplőket. Ötletes a kezdés, hogy a kisfiú Christopher Robin eredeti szobájában vagyunk és ahogy a kis plüss állatkákat bemutatják. A történet kedves és szívmelengető, kalandos és sok minden történik benne, fő téma a barátság és az összetartozás. Jó ötlet volt, hogy Nyuszi, Tigris és Bagoly is dalra fakadt. A dalok fülbemászóak és dallamosak.
Nem volt olyan rész amibe bele ne bóbiskoltam volna. Ez a sztárgárda nem valami erős. Alig volt szimpatikus ember a csapatban. A séfek poénkodásai kicsit dobtak a műsoron, a kedvencem a panna cottával történő ping-pongozás volt.
Az alapötlet nem rossz mert néha bárki szívesen megállítaná az időt, de akadnak páran akik inkább siettetnék. Sajnos ez az inkább ifjúsági film kategóriába sorolandó film elég gyengére sikeredett, mert nem hozták ki belőle amit lehetett volna. Kevés a cselekmény és túl egyértelmű a sztori, szinte mindent előre kitalálhat a néző, ezenkívül semmi izgalom és semmi meglepetés.
Tipikus kosztümös film, kissé vontatott lassan bontakozó cselekmény, semmitmondó romantika, amit már az elején tudni véli a jó szemű néző. Azért akadnak benne jó karakterek és részek pl. a férfiak fürdőzése kicsit bizarr, de életszagú.
Nem egy rendhagyó zaklatós film, de semmi értelme az egésznek, mivel elképzelhetetlen a felállás, hogy ki kit zaklat, de erről nem írhatok többet, mivel nem akarom a történetet és az eseményeket elmesélni. A verekedős rész is elég gyengére és esetlenre sikeredett.
Az előzetes alapján tudjuk mire számíthatunk és nem is ér meglepetés senkit. Hatásvadász és a valóságtól oly távol álló film, de hát ha már romantikus a téma pont ez várható.
Örülök, hogy ilyen témában is készült sorozat. Egy autista élete nem egyszerű, nem ebből a sorozatból fogjuk megismerni őket, de talán egy picit elfogadóbbak leszünk.
Nekem olyan érzésem volt, mintha már láttam volna. Talán ez annak tudható be hogy több filmből lett összegyúrva a története. Sok izgalom nincs benne, helyenként zavaróan hangos.
80 Snow-White (1933)