Berto49

Megrázó cseh film a XVII. századi boszorkányperekről, melyeknek XX. századi változatai a koncepciós perek. Egy az egyben nyilván nem lehetett ábrázolni , főleg 1968 után, de így is számtalan áthallás van. Remek film! Szörnyűség volt és sajnos mindig is lesz, mert az elkövetésük az emberi természet legjellemzőbb tulajdonsága. A kapzsiság, az irigység csak az emberi nem sajátossága.

Egy meglehetősen retardált 20 éves fehérnép és egy alkoholista gyújtogató bunkó története. Amikor megláttam, hogy Williams írása nyomán készült, nagyon megörültem, aztán meg csalódtam. Filmgyűjteményemben külön őrzöm a Williams-adaptációkat, de ezt nem teszem közéjük, Karl Malden a rajzfilmbe illő orrával ne „fertőzze” az archívumomat! Kazan rendezte a filmet 1956-ban, akármilyen elismert, én nem különösebben kedvelem.

Mel Gibson rajongóknak kötelező minden évben legalább egyszer megnézni, ám én nem vagyok az, elég nehéz volt végigkínlódni. Helen Hunt szerintem nem üti meg a színésznői mértéket, mindig ugyanolyan, vagyis semmilyen. Nem is figyeltem, hogy nő (Nancy Meyers) a rendező, ha tudom, akkor meg sem nézem (micsoda felháborító diszkrimináció!). Gibsonról sokat pletykál a net, jócskán túl van a fénykorán, rendezőként is színészként is.

Erről az 1972-es Delon-filmről még nem is hallottam, de semmit nem vesztettem. Miatta végigszenvedtem, de többször le akartam állítani. Az egész film alatt egy drapp kabátban flangál, teljesen mindegy, hogy zuhogó esőben, vagy discoban van. A cigi állandóan a szájában és nagyon-nagyon untam. Megőrzés szóba sem jöhet. Sonia Petrovna elsősorban balett-táncos viszont nagyon szép!

!!!SPOILER!!! Aldo Lado erőszak és bosszú (rape&revenge) zsánerű darabja, amelyet színesített a giallo kellékeivel. Eredetileg Wes Craven első filmje (Az utolsó ház balra, 1972) történetének motívumait használta fel, de nem remake, annál sokkal több! Az események nagy része karácsonykor vonatokon játszódik, ahol egy aberrált, külsőségeiben úrinőt imitáló luvnya és két személyiségzavaros gazember erőszakoskodik és halálba űz két fiatal lányt. A történet a bosszú képeivel fejeződik be, de sajnos nem mindenkit sikerül megbüntetni. Némi társadalomkritikai él is tapasztalható, hogy pont az a személy marad életben, aki szexuális kiéhezettségével elindította az események láncolatát. Csak kötélidegz... több»

A magas szőke férfi az elmúlt évtizedek során felismerhetetlenné öregedett, legalábbis számomra. A közkedvelt Pierre Richard ennek a filmnek az elején egy megkeseredett, a gyászába begubódzott nagyapát alakított, aki a vélt agorafóbiája miatt már két éve ki sem mozdult a lakásából. Változást a monoton életébe a lányától kapott táblagép okozott, mert felfedezte a társkereső oldalak hatalmas kínálatát. Ki is nézett magának egy minden szempontból megfelelő Flora nevű 31 éves szépséget, csak az ő 80 éve áthidalhatatlan akadálynak mutatkozott. A legmulatságosabb poén az volt, hogy Pierre úgy akart fényképet feltenni a netre, hogy fotót gyömöszölt be a gép egyik csatlakozó nyílásába. A történet az... több»

A valóság, a képzelet és az álom szürreális ábrázolása. Így tudom összefoglalni az Oscar-díjas „Üzlet a korzón” szlovákiai magyar származású rendezője, Ján Kadár és rendezőtársa Elmar Klos utolsó közös filmjének témáját. Az egyszerű halászember találkozik a megtestesült szépséggel és érzékiséggel, választásra kényszerül, de nem képes eldönteni, hogy mit válasszon. Ján Kadár 1968 után az ismert csehszlovákiai események után Amerikába emigrált, ahol érdemeihez méltó megbecsülést és tiszteletet kapott. Megismételni azonban nem tudta a korábban díjazott filmjének sikerességét. Jó volt hallani, legalább így felvételről Kozák András érzékeny, minden érzelmet kifejező szinkronját.

1965-ben készített eléggé régimódi thriller. Azért néztem meg, mert Tallulah Bankhead (akiről soha nem hallottam) utolsó filmje. A színésznőnek kimondottan mozgalmas élete volt, nők és férfiak követték egymást az ágyában, de a nők többségben voltak. Nem mondanám zseniálisnak az alakítását, bár minden színészi eszközét bedobta. Kis szerepben Donald Sutherland is játszott benne, egy értelmi fogyatékos szolgát játszott.

Elsősorban a színészgárda miatt néztem meg újra, ugyanakkor elcsodálkoztam, hogy 56 évvel ezelőtt milyen primitív körülmények voltak, bár akkor egy kétszobás, fürdőszobás lakás luxusnak minősült számomra. Azok a ruhák, fejre borított sálak, autóbuszok, villamosok, stb. Valóban ilyen tárgyi környezetben nőttem fel?! Igen, ebből a szempontból nagyon hiteles volt a későbbi disszidens, Herskó János filmje. A történetet eléggé rózsaszínű optikán keresztül vitték a vászonra, de érthető, hiszen vigyázni kellett, nehogy betiltsák.

François Ozon filmjeivel kapcsolatban nagyon vegyes érzéseim vannak. Egy-két filmje kimondottan tetszett (Frantz, A házban), de néhány erősen megközelíti a szerintem nézhetetlen kategóriát (Vízcseppek a forró kövön, Szappanoperett) Ez az 52 perces thrillernek nevezett gusztustalan elemekkel telerakott fércmű is az utóbbiak közé tartozik. Állítólag a benne szereplő két nő a rendező kedvence. Ez már nagyon sokat elárul a lelkivilágáról, hiszen aki a Marina de Van (Tatiana szerepében) nevű nőt gyakran szerepelteti, annak súlyos mentális zavara van. Ahogy a filmben kinéz, az maga a borzalom. Ilyen megjelenésű személyt még belépni sem engednék a területemre. Szerencse, hogy nem szoktam enni filmn... több»

Nyugodtan elmondható rólam, hogy érzéketlen vagyok a kamaszkor problémáival szemben, de már öt évtizeddel elhagytam azt a nehéz korszakot, szülőként pedig sajnos nem voltam érdekelt. Éppen ezért ettől az izlandi rendezőtől (Rúnar Rúnarsson) soha többé nem akarok filmet nézni! Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a filmje sokkal mozgalmasabb, gyorsabb, mint Tarr Béláé. Hatalmas tévedés! A filmben számomra egyedül értékelhető a komoran fenséges izlandi táj. Rettenetesen vontatott, feleslegesen elhúzott párbeszéd nélküli jelenetek, a nagyi kivételével nem volt benne egyetlen rokonszenves szereplő, de ő meg elhunyt. Jellemző a különböző filmfesztiválokra, hogy 12 alkalommal díjazták. Lehet, hog... több»

Egy másik filmes oldalon olvasható lelkendező vélemény hatására én is megnéztem a filmet, de hatalmasat csalódtam. Pár hónap múlva már arra sem emlékeztem, hogy láttam, pedig filmek dolgában általában jó a memóriám. Aki lelkesedik Jessica Chastain és Oscar Isaac szerepléséért, ki ne hagyja! Egyébként pedig nagyon felejtős.

Rettenetesen nyomasztó film egy hajléktalanról, akit az öregedő Richard Gere játszott. Nem egy pörgős film, ráadásul az is szinte teljesen homályba veszett, hogy milyen körülmények miatt jutott ebbe a kétségbeejtő helyzetbe Mr. Hammond. A történet már ott kezdődik, hogy egy üres, elhagyott lakás fürdőkádjában „húzza a lóbőrt” a hősünk. Ezután a közöny, a nemtörődömség, a nem is nézni rá kíséri céltalan csámborgását. Esetleg a vége ígér(?) számára kiutat. A film nekem szóló üzenete: a Jóisten mentsen meg a hajléktalanságtól!

Szenzációs török dokumentumfilm Isztambulról és a város macskáiról. Bár kedvenceim a cicák, csak gyerekkoromban volt egy Mirci nevű elvarázsolt királykisasszonyom, mert ha rám nézett mindig azt gondoltam, hogy egy gonosz banya elvarázsolta, azóta kell macskaként élnie, de egyszer vissza fog változni. Nem történt meg, de helyette töménytelen kismacskával „ajándékozott” meg minket, alig győztük elajándékozni őket. Káprázatos városképek váltakoznak premier planos cicaképekkel. Azt tudtam, hogy a macskák mindegyike külön egyéniség, a kutyákkal ellentétben ők nem veszik át gazdájuk tulajdonságait, megmarad saját személyiségük. Ebben a hitemben erősített meg a film. Ugyanakkor hihetetlenül érzelem... több»