Berto49

Másodjára néztem meg Tippi Hedren második legismertebb filmjét. Javult az értékelésem, nem kimondottan remekmű, de érdekes. Az alapötlet meglehetősen „konyhapszichológiai”, de hasonló számos más Hitchcock-filmben is előfordul, ld.: Szédülés, Elbűvölve. Grace Kelly jobb lett volna Marnie szerepében, de a hercegné megalázónak tartotta egy tolvajnő szerepében visszatérni a filmvászonra. Helyenként Tippi nagyon jól alakított, főleg, ha igaz, amit a memoárjában megírt. Mindenki el van ájulva Sean Connery sármjától, de előlem ezt ügyesen titkolta, Bondként sem kedveltem, igazán jó csak már idősebben (1986) a Rózsa nevé-ben.

A filmből és a mostanában megjelent Hedren memoárból kiderül, hogy Hitch egy aberrált „öltönybe bújtatott rozmár” volt. A Tippi szerepét játszó Sienna Miller nagyon jó színésznő. Toby Jones is remekül játszotta el a végtelenül ellenszenves rendezőt. „Alfie”, mint ember kevés elismerést érdemel, a filmjei viszont… Most tudatosult bennem, hogy nagyon kedvelem az életrajzi filmeket.

Talán ha jobban kedvelném Belmondot és az itteni magyar hangját, szegény Sztankay Istvánt , akkor magasabb lenne az értékelésem. Mindketten annyira csak a manírjaikból építkeztek, hogy az elég fárasztó. A történelmi téma miatt néztem meg, de nem nagyon tetszett. Tudom, hogy paródia, meg a franciák utálják a boche-okat, de túllőttek a célon. Hitlert és a húgát Günter Meisner alakította, nagyon eltúlozva. Bebel itt is csinált jó néhány kaszkadőr-mutatványt. Igazán csak két mozzanat tetszett: a Simon nevű kisfiú és a pákosztos medvebocs, „aki” mindenkit folyton-folyvást nyalogatott. Egy filmnek, ha „áthomorítva” is, elment.

Azt a legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy a hős szovjet felszabadítók egy egész apácazárdát gyaláznak meg! Ugyan Dzsugasvili szabad prédát engedélyezett a "felszabadított" országokban, de ez a tett túlmegy minden határon. Ugyanakkor a németek sem voltak különbek. Gondoljunk csak a lidicei mészárlásra (199 férfi agyonlövése, a falu fölégetése és a földdel egyenlővé tétele), vagy az oradour-i kegyetlen gaztettekre (642 áldozat).

Egyszer-egyszer megnézhető egy ilyen csupa lövöldözésből álló Rambó-szerű hülyeség. Amíg nem történt meg a terrorista támadás, az előkészület a temetésre érdekes volt. Viszont a támadás után rettenetesen gagyivá lett a film. Az elnök és a testőre, Mike (Gerard Butler nem lesz a kedvencem, húsz évvel fiatalabb nálam, de egy kis túlzással legalább annyival idősebbnek néz ki.) sérthetetlen, szitává lövik az autójukat, lezuhan a helikopterük, felrobbantják a terroristák főhadiszállását, de ők kisebb karcolásokkal megússzák! Pár nap múlva utána kell olvasnom, hogy miről is szól a film.

Garbo és Boyer, két nagyágyú, már csak miattuk is érdemes megnézni ezt a filmet, bár a történelmi darabokért nem rajongok. A Magyar Televízió 1973 karácsonyán mutatta be. Akkor még tudtak szinkront készíteni, minden szereplő minden szavát lehet érteni! Garbo: Almási Éva, Boyer: Sztankay István (még nem annyira maníros, mint amilyenné a későbbiekben vált.) Annak ellenére, hogy nem kedvelem az ilyen zsánerű filmeket, ez tetszett. Garbonak – szerintem – a legnagyobb alakítása a „Krisztina királynő”-ben volt, nem is akarom újra megnézni, maradjon szép emlék.

Keleti Márton 1968-as filmje, Tolnay és Básti a főszereplők. Fordított Rómeó és Júlia történet, mert ebben a fiatalok ellenzik megözvegyült szüleik új házasságát. A színészek; Tordai Teri, Tahi Tóth László, Halász Judit, Bodrogi Gyula, valamint néhány perces szerepben a szenzációs Kállai Ferenc, Nagy Anna és Dajka Margit. Az utóbbi három alakítás frenetikus, de a prímet Kállai viszi a pszichiáter alakításával. A történet nem nagy durranás, de a két főszereplő „kiérdemelte” a viszonylag magas értékelésemet. A bemutatás idejében, ’68 szeptembere nem éreztem, hogy ezt a filmet meg kell nézni. Most, majdnem 50 év múlva kellemes kikapcsolódást nyújtott.

Chaplin által „kedvenc bohócom”-nak nevezett Sir(!) Norman Joseph Wisdom, alias Pitkin a főszereplője ennek az igazán nem mai vígjátéknak, de százszor szórakoztatóbb, mint egy tucat mai komédiának szánt ócskaság. A mostani komikusokat arra kötelezném, hogy végtelenített filmszalagról nézzenek jeleneteket ezekből a gyöngyszemekből, talán ragadna rájuk némi tudás, hogyan kell altesti poénokat nélkülözve nevetést kelteni a nézőkből. Gyermekkorom egyik legkedveltebb filmjeinek sztárja hosszú életű volt, 95 éves korában halt meg, de memóriája már korábban megromlott, még saját magát sem ismerte fel a filmjeiben. Az egyszerű, csavaroktól mentes történetek sava-borsa Norman öltözéke, mimikája, akro... több»

Merőben újszerű, sci-fi elemekkel dúsított csehszlovák vígjáték. Egy tudós házaspár, Rózsika és párja, a tökéletes papucsférj nagyszabású tudományos terveken dolgoznak. A nő a kellemetlen álmoktól megszabadító szérumon, a férfi pedig az antigravitációs kesztyűn. A megtalált szérumnak az a mellékhatása van, hogy realizálódik a kellemetlenséget okozó jelenség. Miután a férj többszöri felszólításra: „Ma csütörtök van!” teljesítette házastársi kötelességét, álmában a képregényekben látott már megvalósult találmányáról álmodik. Mivel a felesége széruma már működik három figura életre kel a comics világából; a szuperszexi Jessie, a Superman és a síkhülye lövöldöző bandita. Hatalmas ötlet, hogy az ... több»

Egyike az általam igen kedvelt Delon-filmeknek, amelyet rendezőként is ő jegyez. Viszonylag szimpla sztori, a történet kevés párbeszéddel lassan bontakozik ki, de a színészi játék mindenért kárpótol. Jacques Darnay (Delon) igazán kemény fickót játszik, a címhez méltóan nem kíméli az ellenfeleit. Illik hozzá a partnernője, aki két év múlva is igazán emlékezetes alakítást nyújtott a "Nikita" című Besson-filmben.

!!!Spoiler!!! 6 évvel a "Sziciliaiak klánja" előtt készült, úgy látszik a rendező rájött, hogy a Gabin-Delon páros nyerő összeállítás. Csodák csodája Delon nem a szokásos módon végzi, viszont a rablott pénz szép lassan úszkálva feljön a nizzai szállodai medence vizének tetejére. Jó kis rablós mozi, egyedül az elviselhetetlenül harsogó, nekem szörnyű, élvezhetetlen zene volt rettenetesen zavaró. Sinkovits-Vitay András szinkronja nagyon szokatlan a kedvencemhez.

Albert a sekrestyés rövid életű papi karrierje egy cseh hegyi faluban. Groteszk humorú, szatirikus film, sokban emlékeztet Hrabal írásaira, pedig nem ő, hanem a rendező, Evald Schorm és Josef Skvorecký közösen írták a forgatókönyvet. Az egyik legmulatságosabb jelenetben, amikor a fiatal pár a széna/szalma kazal tövében egymásnak esik, az addig a közelben békésen legelgető csacsi szemérmesen elporoszkál. A szamár éppen kapóra jön a csomagokat cipelő Albertnek, mert megpakolja, sőt még fel is ül rá. A szamárháton érkezés miatt – hisz írva vagyon! – vélik az új papnak a falu lakói. Azonban a dagadt tanító mesterkedése miatt mártírrá válik.

Sydney Pollack filmjének megnézése átnyúlt a mai napba, de megérte. A kedvenc színészeim közül kettő főszerepet játszott benne; Kristin Scott Thomas és Harrison Ford. Az utóbbi egy rendőrt játszott, a nagyon kedvelt KST pedig egy szenátornőt. Egy repülőgép lezuhanása után kiderül, hogy a hősök férje/felesége már hosszabb ideje viszonyt folytatott. A happy end lehetőségét lebegteti az utolsó jelenet. A két színész remekül alakított.

Nyomasztó svéd szociodráma egy lepusztult világban, történetesen a volt Szovjetunióban. A hősnő egy 16 éves lány, aki teljesen magára marad, megismeri a poklokat, majd a végén egyetlen kis barátjával angyalszárnyakat kap, A Mennyországba jutni és ott angyalszárnyakat kapni csak öngyilkossággal lehetséges! A kis Vologyát még jobban sajnáltam, mint Lilyát! Az angyalszárnyak miatt (túlságosan direkt utalás!) gondolkoztam a zseniális értékelésen, de az áldott jó szívem... Újra azért nem nézném meg, mert depresszióba kerget.

A kissé már öregedő Frankie boy a film forgatásakor 53 éves volt, vagyis nagyon illett rá az „Ol’ Blue Eyes=Öreg Kékszemű” jelző. Egy a hivatása által megszállott nyomozót alakított, aki kilátástalan harcot folytat a rendőrségi korrupció és a pénzmosás ellen. Azt már az „Aranykezű férfi” megnézése óta tudom róla, hogy amellett, hogy ő volt „A HANG”, milyen kiváló színészi tehetséggel is rendelkezett. A noiros elemekkel fűszerezett darab nyomasztó társadalmi állapotokat leplez le, amelyek felemésztik az igazságért harcoló detektív erejét. Hamisíthatatlan bűnfilm.

!!!SPOILER!!! Ez már nem az első Bertolucci-film, amelyhez nem volt antennám. (Én és te, Oltalmazó ég, A hold) Szinte történet nélküli képek sorozata, teljesen irreális befejezéssel. Nem bőrszín problémám van mert egy színes bőrű (egyébként gyönyörű) asszony, amíg szerencsétlen férje valahol Afrikában börtönben senyved, ő Rómában beleszeret a szállásadó angol (szerintem elég zakkant) fehér zeneszerzőbe. Az a bajom, hogy a nő hűtlenül elhagyja a férjét, aki kiszabadulva hiába csönget a a híres Piazza di Spagna közelében lévő házba (ideje lenne kissé renoválni azt az eléggé roskatag állapotban lévő örökölt házat!) Ahogy írtam Thandie Newton nagyon szemrevaló teremtés, bár amikor túl a biodiszl... több»

Nem szokásom kimondottan exploitation filmeket nézni, ezentúl még jobban kerülni fogom azokat. Ráadásul ez a szörnyűség még a tini filmes kategóriába is besorolható, azoktól pedig menekülök. A bizarr és a férfiak számára végzetes téma miatt néztem meg, de meg is bántam. Ilyen agyament ócskaságot, esztelen baromságot vászonra vinni, sőt magyarra szinkronizálni és DVD-én megjelentetni egyszerűen őrültség. Elvem, hogy a nézhetetlen jelzőt csak olyan filmnél használom, amelyet valóban nem tudtam végignézni, ezzel együtt ez a film a bűn rossz kategória legalja. Külön téboly, hogy a hősnő keresztneve Dawn, azaz Hajnal. A rendező, Mitchell Lichtenstein bemasírozott a tiltó listámra.

Marlene Dietrich miatt néztem újra ezt az 1950-es Hitch-filmet, most is tetszett. Andai Györgyi szinkronhangja nagyon jó. Az első „átverős” filmek között emlegetik, valóban a hamis flashbackkel jól becsapja Alfie mester a nézőket. Az utolsó félórát másnapra hagytam, kicsit módosítok az értékelésemen, hosszadalmas és túlbonyolított a történet. Dietrichről; Hitchcock sokat panaszkodott rá, mert a jeleneteiben ő rendezte saját magát, hogy szépnek és fiatalnak látszódjék. A lábai viszont tökéletesek voltak! Nagyszerű színésznő/énekesnő volt, Hitlerrel való ellenszegülése pedig nagy bátorságra vall. Az önéletrajza viszont tele van elhallgatással, meg hazugsággal.

Hitler 2014-ben „feltámad”. Timur Vermes (magyar származású) író regénye alapján. A film sokat ellopott az életemből. Kevés általános érvényű jelenet van benne, nagyon német, de mi más is lehetne?! Igazából nem is értem a sikerét, hogy a megjelenés után ilyen hamar megfilmesítették, de az biztos, hogy nem nyernek fesztiváldíjakat vele. Egyébként az ötlet eléggé elcsépelt, hirtelen néhány, ami eszembe jutott: Moldova írása, vagy két klasszikus; Mikszáth: Új Zrínyiász, és Mark Twain: Egy jenki Artúr király udvarában.