Általában csak jókat tudok mondani a koreai háborús filmekről, ennél viszont nem ez lesz. Hiába tettszett, sokszor idegesítő volt. A japán csávót kicsit sem tudtam megkedvelni. Tipikusan az a fajta ember, akivel én nem tudnék sokáig egy légtérben lenni. A végére sem sokat javult a véleményem róla, hiába változott annyit a történet során.
Mindig nyitott vagyok a horror antológiákra, még úgy is, hogy általában csak a történetek fele szokott tetszeni - van, hogy annyi sem. Ezzel is így jártam. Volt benne két érdekes történet, meg kettő nem annyira érdekes. Összességében tehát egy közepes, három csillagos film.
Mint a legtöbb animéből/mangából adaptált film - főleg a romantikus műfajba tartozóak -, úgy ez is egy nagy rakás kaki lett. Giccses, idegesítő, a színészek pedig cseppet sem voltak a helyzet magaslatán. Annak idején az animét élveztem, éppen ezért nem is akarom ezzel egy lapon említeni.
Felesleges bőr lehúzásnak tartom ezt a részét. Mindenben alulmarad a korábbi részekkel szemben. Persze ha már látta az ember az első kettőt, akkor ezt sem érdemes kihagyni, de nem érdemes semmit várni tőle.
Ez is egy tipikus thai horror. Nem ijesztő, de könyörtelen, és véres, sokszor kirázott tőle a hideg. Számomra egyértelműen ez volt a legerősebb rész a háromból.
Erős a dramaturgiai vonal, de hatalmas probléma, hogy feldob egy csomó jó kérdést, amikkel foglalkozni kellene a ma élő embernek (természet-ember viszonya, fajirtás, a felelősség terhe az élettel szemben), aztán meg hagyja lógni a levegőben.
Egyszer mindenképp érdemes megnézni, de többször? Nincs benne annyi - vagyis van, csak nem használták ki.
Bizarr egy film volt. Japán ennél is hozta azt amit elvár tőlük az ember. Meg nem mondom, hogy ez horror vagy vígjáték volt e inkább. Azt meg pláne nem, hogy a készítők fejében mi járt.
Gyalázatos. Az anime sem volt soha a kedvencem, de amit ezzel a filmmel véghez vittek, az tényleg nevetséges. Izzadságszagú, hollywoodi filmekre hajazó förmedvény.
Nagyon lassú film, de ennek a stílusnak nem is kell pörgősnek lennie. A két órás időtartam mondjuk azért elég sok volt, másfél óra is bőven elég lett volna.
Életem (ezidáig) egyetlen film fordítása volt, emiatt lehet kicsit elfogult vagyok vele, hiszen zsinórban négyszer is végignéztem. A túlélős horrorok nagy rajongójaként már kapásból előnnyel indult nálam, és nagyon élveztem. A vége mondjuk annyira nem jött be, amiatt egyértelműen folytatásért kiállt.
Nagyon kevés dologban hasonlított az animációs filmre, ami még annyira nem is gond, mivel nem abból adaptálták, hanem az eredeti monda/történet alapján. Az viszont zavart, hogy folyamatosan úgy éreztem, mintha egyes dolgokra nem jutna elég idő, míg más, tök lényegtelen dolgokra, viszont több, mint amennyi kellene. Azt pedig már csak így említésképpen, hogy a figyelmemet sem igazán sikerült megszereznie.
Annyi baj van ezzel a filmmel, hogy nem is érdemes neki állni felsorolni. Dél-Koreából ritkán érkeznek ilyen témája filmek, de amikor valaki ráveszi magát, hogy csinál egy ilyent, akkor többnyire nem igazán akar sikerülni. A film vége egyenesen katasztrofális. Van egy erős férfi karakterünk, akinek van egy álma/vágya amit meg akar valósítani, aztán végül feladja. Kicsit sem jó példa. Nagyon, de tényleg nagyon közepes, amit leginkább a végén lévő bunyós jelenet miatt adok meg neki.
Erős közepes - a vége sokat dobot rajta. Engem sikerült meglepniük, mivel mikor próbáltam rájönni, hogy merre halad a film, neki futásból rossz irányba indultam. Cha Tae Hyun ebben a filmben is jó alakítást nyújtott, én mindig elégedett vagyok vele.
90 Háborús Odüsszeia (2011)