ati02

James Wan mesterien szőtt rémálma: az Eleven kór varázsa
Egy olyan film, amely kétségtelenül bizonyítja, hogy James Wan a horror műfajának mestere. A rendező zseniális érzékkel bontakoztatja ki a történetet, egyedi módon fűszerezi és adagolja a feszültséget, miközben mindvégig sikeresen fenntartja a nézők figyelmét. A film magával ragadóan építi fel a rejtélyes cselekményt, amely már a nyitójelenetben megragadja az embert, és az utolsó pillanatig nem ereszti. Wan különleges tehetsége abban rejlik, hogy képes ötvözni a klasszikus horrorelemeket az újító, szinte már szürreális megoldásokkal. Ennek köszönhetően nem csupán ijesztő, hanem meglepően szórakoztató is, hiszen a filmben a sötét tónusok és a groteszk humor harmonikusan váltakoznak. Az egyes ... több»

Egy mestermű, amely egyszerre szürreális és mélyen emberi
Rossz kritikák elolvasása után hosszú halogatás következett, mire végre rászántam magam, hogy megnézzem ezt a filmet. Őszintén szólva, kellemesen csalódtam, mert nemcsak hogy nem okozott csalódást, de kifejezetten az egyik legjobb filmes élményem lett. „Minden, mindenhol, mindenkor” egy olyan alkotás, amelyet méltatlan lenne leírni az előzetes vélemények alapján – sőt, sokkal több elismerést érdemel. Egyedülálló történetmesélés: Ez a film szinte egy univerzális puzzle, amelynek darabjai tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Az alapötlet, miszerint egy hétköznapi nő hirtelen a multiverzum megmentőjévé válik, kreatívan és frissen bontakozik ki. A párhuzamos világok őrült váltakozása egyszerre sz... több»

Egy bámulatos utazás az elme mélységeibe
A Szavak a falakon című film egyszerre megrázó, szívbemarkoló és inspiráló. Amit igazán különlegessé tesz, az a mód, ahogy az atmoszféra megelevenedik – az egyszerű, hétköznapi pillanatok szövetét átszövi a főhős, Adam belső világa, amely tele van őt üldöző, megfoghatatlan démonokkal. A film varázsa abban rejlik, hogy egyszerre érezzük magunkat megértően közel hozzá, és mégis elszakítva attól, amit ő átél. A főszereplő küzdelme a normalitás látszatáért brutálisan őszinte és gyönyörű. A készítők rendkívüli érzékenységgel ábrázolják a skizofréniával való együttélést – nem csupán betegségként, hanem egy alternatív valóságként, amely egyszerre lenyűgöz és összezavar. Adam próbál megfelelni a kül... több»

Egy igazán dühös emberre...
...vagy inkább pillangóhatásra emlékeztet, miszerint „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”, és tényleg tornádót hozott. Szikár feszültsége, ami bosszúja nyers brutalitásával és a hideg cinizmussal nagyon jól áll neki. Egy olyan ember bosszúját néztünk végig, akinél az utolsó szálat is elvágták, feszült, kiválóan levezényelt, brutális leszámolás, ahol tényleg senki sincs biztonságban! Mindenkinek bátran ajánlom!

Stressz hegyén-hátán
Hegyén-hátán szidják, veszekednek egymással, ha Louis de Funés nem tetszik neki, akkor háborog, másból sem áll az életünk, csak veszekedésből, mindegy, mit mond, rögtön idegesek lesznek és ingerültek. Minél inkább igyekeznek megoldani a problémát, annál több konfliktust szül. Filmnézés közben azon gondolkodtam, miszerint „Hát ezeknek a veszekedéseknek már sosem lesz vége?”. Nem könnyű tisztában lenni azzal, hogy milyen alapon tartják vígjátéknak, ha stressznek hegyén-hátán ülnek egymás nyakán?