Mellékutcákban bujkálva A film címe arra a helyzetre utal, amikor egy házasember titokban szerelmi viszonyt folytat egy másik személlyel. A Fannie Hurst által írt regénynek ez volt a harmadik feldolgozása gyönyörű ruhákkal, zenével és technicolorral felturbózva.
Nem láttam az első kettő adaptációt, de állítólag ez a verzió sokban eltér az eredeti regénytől. Susan Hayward karakterét kicsit "megerősítették", és menő divattervezőnőt csináltak belőle, aki luxusvillákban és tengerparti nyaralókban folytat viszonyt egy nős férfival. Az eredeti regényben a szerető kevésbé ambiciózus, és jobban függ a férfitől, akire egész nap vár a titkos rejtekhelyükön. Szerintem ezzel a módosítással jobban járt a történet, mert egyenlő... több»
Némafilm, mégis szinte üvölt Nem várt élményt nyújtott ez a csaknem száz éves némafilm, amely a leghangosabb és leglátványosabb filmeknél jóval többet nyújtott. Azt eddig is tudtam, hogy az osztrák Josef von Sternberg kiváló rendező volt, de most igazán meglepett. Micsoda kreatív alapszituáció, történetvezetés és fontos üzenet! Nagyon tömören a film rámutatott, hogy tényleg nem a ruha teszi az embert, az egyén és az azt körülvevő kontextus egyvelege a lényeg. Ráadásul Sternberg egy kis Hollywood kritikát is belefűzött a filmbe. Az első férfi főszereplő Oscar-díját elnyerő Emil Jannings pedig kétségkívül kiérdemelte a díját. A német színész elképesztő alakítást nyújtott mind az öntelt tábornok, mind a legatyásodott, reme... több»
Fergeteges após-vej párharc Az 1947-es Drága Ruth folytatásaként jelent meg a Drága feleség címre hallgató film, amely a különböző filmes portálokon tapasztalható rosszabb átlagpontszám ellenére nagyobb élvezetet nyújtott számomra, mint az elődje. Ennek fő oka, hogy William Holden sokkal nagyobb lehetőséget kapott kiváló színészi játékának megcsillogtatására.
Az első részben Holden leginkább csak a tipikus szépfiút játszotta, aki egyfolytában mosolyog, és szerelmével kergeti szíve választottját. Itt Bill Holdennek a vígjátéki elemek mellett a drámai játékra is lehetősége adódott, amiben, lássuk be, azért jobb volt. Véleményem szerint Holden szerepének komolyodásával sármosabb is lett, tekintetével és hangjával még a m... több»
A Broadway Judy Garlandja Az a jó az életrajzi filmekben, és különösen a klasszikus életrajzi filmekben, hogy a néző megismerkedhet olyan rég elfeledett sztárokkal, akikről még életében nem hallott. Ilyen volt számomra ebben a filmben a Susan Hayward által kiválóan megtestesített Lillian Roth, akit az anyja kisgyerekkora óta rövid pórázon tartott, és mindent megtett, hogy sztárrá tegye a lányát (ahogy ez Judy Garland esetében is történt, csak Hollywoodban). Azonban, ahogy Roth a 30-as évek elejére a Broadway egyik legnagyobb sztárjává emelkedett, kezdett öntudatra ébredni, és egy tragikus esemény hatására egyik napról a másikra megszakította addigi kapcsolatát édesanyjával. Az életét egyedül sohase irányító Roth csak... több»
66 Back Street (1961)
A film címe arra a helyzetre utal, amikor egy házasember titokban szerelmi viszonyt folytat egy másik személlyel. A Fannie Hurst által írt regénynek ez volt a harmadik feldolgozása gyönyörű ruhákkal, zenével és technicolorral felturbózva. Nem láttam az első kettő adaptációt, de állítólag ez a verzió sokban eltér az eredeti regénytől. Susan Hayward karakterét kicsit "megerősítették", és menő divattervezőnőt csináltak belőle, aki luxusvillákban és tengerparti nyaralókban folytat viszonyt egy nős férfival. Az eredeti regényben a szerető kevésbé ambiciózus, és jobban függ a férfitől, akire egész nap vár a titkos rejtekhelyükön. Szerintem ezzel a módosítással jobban járt a történet, mert egyenlő... több»