A terror éjszakája beragadva egy metrókocsiba Méghogy a 60-as évekbeli hollywoodi filmek a leggyengébbek az összes évtized filmtermése közül! Ha csak az Oscar-díjas filmeket és a blockbustereket nézzük, lehet benne igazság, de, ha mélyebbre ásunk, nagyon eredeti és hatásos filmekre bukkanhatunk, mint például erre a filmre is. Számomra ez a film testesíti meg a tökéletes átmenetet a klasszikus 50-es évek és a modernizálódó 70-es évek között, ugyanis e két évtized főbb jellegzetességei vegyülnek benne és eredményeznek egy igen különleges filmélményt.
A helyszín és az időpont tipikus 50-es évekbeli film noirok alapszituációihoz hasonlítható. A helyszín: a bűnös nagyváros, azon belül is a nem túl kellemes metróvonal és annak piszkos kocsija... több»
Vissza a boldog békeidőkbe! Az ismeretlenség homályába veszett apró kis gyöngyszem ez a századfordulót megidéző romantikus vígjáték, amiben a rettenetesen fiatal William Holden és a korábban Oscar-jelölést is szerzett egykori gyereksztár, Bonita Granville kápráztat el bennünket.
A történet lényegében nem tartalmaz semmiféle megdöbbentő dolgot. Egy főiskolai kampuszon két fiatal szerelmének kibontakozását követhetjük nyomon, ami során sok véletlen és vicces helyzet adódik. A film egyik legnagyobb erénye, hogy 80 év alatt egy percet sem öregedett semmilyen szempontból sem.
Igazi erősségét a két említett főszereplő jelenti, de közülük is kiemelkedik William Holden. A mindössze 21 éves színésznek ez volt a harmadik és egy... több»
A szépség és a szörnyeteg... vagy fordítva? Értetlenül állok ennek a filmnek a teljes feledésbe merülése és alulértékeltsége előtt. A két Oscar-díjra jelölt filmet a kétszeres Oscar-díjas rendező, George Seaton rendezte, főszerepben az Oscar-díjas William Holdennel és a hat Oscar-díjra jelölt Deborah Kerr-rel, valamint mellékszerepben a szintén hat Oscar-díjra jelölt Thelma Ritter-rel. Ezekkel az impozáns személyekkel úgy vélem, semmilyen filmet nem lehetett volna nagyon mellétolni, és itt sem történt ez meg, sőt!
Az 50-es évek főként melodramatikus romantikus filmjeihez képest ez az alkotás igen formabontóra sikeredett, és épp ezért az 1956-os év kisebb sikerű filmjei közé tartozik, de éppen emiatt ma sokkal érdekesebbnek hat, mint e... több»
A klasszikus Hollywood halála Számomra ez a film szimbolizálja a klasszikus és a modern Hollywood közötti fordulópontot, amely során alapjaiban változott meg az amerikai filmgyártás. Az 1969-es év ennek a fordulatnak az egzakt időpontja, ugyanis egy évvel korábban törölték el a filmstúdiókat és rendezőket behatároló, több mint 30 évig fennálló Hays kódexet. A hirtelen beütő nagy alkotói szabadság azonban sok esetben minőségi romlást is hozott, azonban a Vad banda éppen ennek a jelenségnek a pozitív hozadékát testesíti meg.
Sam Peckinpah a filmben sűrűn előforduló brutalitással nyíltan, olykor viszont elrejtve, nagyon elmésen "ad hírt" az új korszak beköszöntéről, a figyelmes néző nagyon sok szimbólumot és utalást fedezh... több»
Lágy dallamok és bolondozások a háború árnyékában Az USA második világháborúba való belépésével a Hollywoodi filmgyár is mozgósította magát és rengeteg hazafias és bevonulásra buzdító film született. A címre ránézve (magyarul: Behajózott a flotta) nagyjából itt is ilyesfajta filmre számíthatunk, azonban a hazafias dalokat leszámítva, inkább egy háborút feledtető kis romantikus vígjátékot kapunk. Viszont ami miatt igazán különleges lehet ez a film a sok hasonló között, az a filmet átható erős feminizmus. Itt a nők koslatnak a férfiak (matrózok) után és a női karakterek szolgáltatják a legtöbb poént is, ami által több meghökkentő(en vicces) pillanatot okoz a film. William Holden, mint félénk matróz kissé szokatlan későbbi szerepeihez képest, ... több»
Öreg zsaru nem vén zsaru A mostanában igen divatossá váló minisorozatok egyik legelső képviselője volt az 1973-ban megjelent The Blue Knight, amelyet annak idején négy egymást követő estén sugároztak a tévében. Egészen hihetetlen módon ez a közel 50 éves minisorozat könnyedén megállná a helyét a mai sorozatok között, sőt, bizonyos tekintetben azok felé is emelkedik minőségében és jellegében.
A sorozat alapját a 82 éves Joseph Wambaugh azonos című regénye alkotja. Mivel Wambaugh maga is rendőrként dolgozott, alaposan megismerhetjük egy járőröző rendőr lelki világát. A szuperül megírt és részletgazdag regényt nagy kihívás lehetett filmre adaptálni, de Robert Butler kitűnő munkát végzett, a sorozat tud újat is mutatni ... több»
Hollywoodi titánok összecsapása Idén 60 éve mutatták be John Ford westernjét, amiben az 50-es évek két legnagyobb hollywoodi sztárja, William Holden és John Wayne szerepel. Egészen biztosan nem ez a legjobb klasszikus western film, illetve Holdennek és Waynenek is akadnak jobb filmjei, de az a tény, hogy ők ketten egy vásznon jelennek meg, önmagában filmtörténeti jelentőségűvé emeli a filmet.
Amennyire eltér a két sztár által játszott karakter jellege, annyira hasonlított egymásra a két színész a való életben. Holden és Wayne is egészen fiatalon, 20 éves koruk körül keveredtek bele a filmiparba komolyabb színészkedési tapasztalat nélkül, mindketten 1939-ben robbantak be igazán a filmes köztudatba (Holden első filmjével rög... több»
Ezerszer lelőtt poén utánozhatatlan bájjal tálalva A friss házasok örök érvényű problémáinak témája mai szemmel nézve már ezerszer lerágott csontnak számít, és valószínűleg 1942-ben sem lehetett már akkora kuriózum. Ami mégis kiemeli ezt a filmet a hasonló kategóriájú filmek közül, az a Hollywood aranykorára jellemző báj és ártatlanság. Itt nem lát az ember ordenáré poénkodást és meztelenkedést, sokkal inkább nagyszerűen megírt dialógusokat hallhat, és ragyogó színészi játékokban gyönyörködhet. Ráadásul ez a film egyértelműen B-kategóriás jellegű, bár ezt inkább csak a film büdzséjéből és műfajából vehetjük észre.
A remek szereplőgárda élén William Holden áll, akinek karrierje ekkorra eléggé kezdett lefelé ívelni, és csak vígjáték szerepeket... több»
Klasszikus blockbuster a javából Ez az a fajta klasszikus film, amelyben még mai szemmel tekintve sem igen találhatunk sok hibát, és az idő vasfoga sem koptatta meg sikerét. Gyakorlatilag az összes alapvető összetevője a legmagasabb minőséget képviseli a rendezőtől kezdve a főszereplőkön, és a kamerafelvételeken keresztül egészen a híres fütyülős melódiáig, amely sok későbbi filmben és sorozatban bukkant fel újra.
Műfaját tekintve háborús filmről beszélhetünk, azonban a második világháború csak a keretét adja egy drámai történetnek; a lényeg a háborút mintegy metaforikusan megtestesítő hídon, és az ahhoz viszonyuló karaktereken van. A film első számú főszereplője, és egyetlen amerikai sztárja (az éppen 101 éve született) Wi... több»
Könnyed komédiázás a Ball-Holden párossal Ennek a filmnek legnagyobb értéke a karrierjük felívelése előtt álló két főszereplő. A Magyarországon kevésbé ismert Lucille Ball az amerikai televíziózás egyik ikonikus alakja. Igazán ismertté az 1951-ben indult "I Love Lucy" sorozattal vált, de egészen az 1980-as évekig az amerikai televíziózás megkerülhetetlen szereplője maradt. A 40-es években a "B-filmek királynőjeként" tartották számon, mivel csak alacsony költségvetésű vígjátékok főszereplője volt.
Ebben a filmben is nagyon szórakoztató alakítást nyújt a színésznő, igazán kifinomult és egyedi komikus vénával rendelkező egyéniség volt. William Holden esetében méltatlannak találhatjuk azt, hogy egy ilyen tehetséggel megáldott színész mi... több»
59 Torch Song (1953)