A Netflix igazán felkészült a világjárványra, kíváncsi vagyok, mi van még a tarsolyukban. A White Lines-nak helye van a remek sorozataik listáján, izgalmas és pörgős epizódok követik egymást.
Elgondolkodtató, remekül megírt és megrendezett film a Bridget naplója, ami garantáltan nyomot fog hagyni benned, és ezt a legjobb értelemben mondom. A legjobb szívvel merem és tudom ajánlani.
Gyönyörű film, de egyúttal tragikus és bizonyos értelemben lehangoló is. A rendezés kiemelkedő az alakítások pedig egy olyan szintet képviselnek, amit tényleg ritkán látni. Egy pillanatra sem jutott az eszembe, hogy színészeket látok, minden mozdulatukat, szavukat és apró rezdülésüket elhittem.
Ez a film úgy tűnt, egy tisztességes rövidfilm, amelyet túl hosszúra nyújtottak. Körülbelül a felénél elveszíti a fókuszt, és nem úgy tűnik, hogy újra felfedezné azt, vagy bármilyen tézist kínálna.
Rettenetesen szánalmas ez a film: biztos sok ember nagyon viccesnek és szórakoztatónak fogja majd találni, de engem ez a fajta, nagyon egyszerű poénkodés nem igazán nyűgöz le. Mintha a norvég irigy hónalj mirigyet kellett volna néznem.
Kiszámíthatónak tűnik, mégsem lesz az - és tlaán ezért marad utána furcsa érzés az emberben, mert nem azt a katarzist vagy élményt adja, amire számítanánk. Talán ettől emberibb, mint sok film.
kicsit poros film a messzi Északról, ahol ugye nagyon máshogy élték meg azt a korszakot, amiben a film született - de akinek van hozzá türelme, nézze végig nyugodtan.
Tipikus példája annak, amikor a Disney stúdió megfog egy időtlen irodalmi klasszikust és lemészárolja, feldarabolja, majd összerakja a saját ízlése szerint, ami cseppet sem hordozza magában az eredeti szellemét. Lebutított verzió, ami elismerem, gyermekeknek tökéletes, de semmit nem hordoz magában a felnőtt nézők számára, holott a könyvben megvolt az is.
75 White Lines (2020)