Még jó, hogy nem olvastam utána, mert lehet, hogy el sem indítom. Először azt hittem, Az öreg halász és a tenger egy újragondolt változatát látom. Aztán a film közepe felé lassan kibontakozott a történet, és rájöttem, hogy valami egészen másról van szó. Ez a stílus egyébként távol áll tőlem, mégis Matthew McConaughey olyan komor, nyers, lassú és bizarr elegyet teremtett, hogy egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Hihetetlen, de végül szórakoztatott is.
Erről a hét percről lehetne rengeteget írni... és nagyon keveset is. Én az utóbbit választom. Egyszerűen csak nézzétek meg! Hihetetlen, hogy hét percbe ennyi gondolatot, humort és emberséget bele lehet sűríteni. Zseniális. Respect!
A Jóisten mosodája... Furcsa lenne erre a filmre azt mondani, hogy „szórakoztató”, ezért nem is mondom. Inkább úgy fogalmaznék, hogy odaszögez a képernyő elé. Persze csak azt, akit érdekelnek az ilyen, valós alapokon nyugvó emberi történetek. Nekem egyetlen gondolat maradt meg igazán a végére: lehet itt vallás, hagyomány, kultúra vagy bármilyen fennkölt eszme, a végén mindig ugyanoda jutunk. Vannak jó emberek és vannak rossz emberek. Az utóbbi pedig hiába bújik reverenda vagy apácaruha mögé, attól még ugyanaz marad. Nem könnyű film, nem is ajánlanám mindenkinek. De aki megnézi, valószínűleg még sokáig magával viszi.
65 Vihar előtt (2019)