Nekem kifejezetten tetszett az Apró mesék. Nem értek különösebben a filmes dolgokhoz, de az operatőri munka szerintem kimondottan jól sikerült – a színek és a hangulat annyira passzolnak egymáshoz, hogy teljesen beszippantott. Jó érzés volt látni, hogy nem a szokásos nézőpontból mutatják meg ezt a korszakot, hanem egy kicsit más szemüvegen keresztül, ami frissé és izgalmassá teszi az egészet. Alapból is pozitívan elfogult vagyok a magyar filmekkel, de ez akkor is megér egy esélyt. Tökéletes választás egy ködös novemberi délutánra, amikor az ember csak bekuckózna valami jó filmmel.
Kevés filmnél érzem azt, hogy jobb lett volna, ha nem látom a végét. Ez is erősen indul: izgalmas, feszült, még a lassabb részek is működnek, és a fordulatok is rendben vannak. A vége viszont nagy csalódás — tipikus, sablonos megoldás, amit már rengeteg film elsütött. Ennek ellenére egy próbát azért megér.
Számomra Stephen King már önálló műfaj . Az Álom doktor filmváltozatát is imádtam: lehet, hogy elfogult vagyok, de éppen ezért könnyű dolgom van, amikor azt mondom, hogy szerintem mindenképp érdemes megnézni. Nézzétek, nézzétek!
Másodszor néztem meg ezt a kis filmet, és újra ugyanazt a kellemes élményt adta, mint legelőször. Könnyed, szívmelengető esti kikapcsolódás – pont az a fajta mozi, ami nem akar nagyobbnak látszani annál, ami, mégis mosolyt hagy maga után. Nem is tudtam, hogy van eredetije:) Lehet, rákeresek.
74 A lány a vonaton (2016)