Kanócpapa

Igazi kínai fantasy: nekünk érthetetlen vagy legalábbis nehezen emészthető, de cserébe túlzóan látványos, akciódús történetet kapunk. Szódával elmegy.

Nem könnyű film, nehéz kivárni a végét. És tényleg baromi lassú. :D

A sorozat témája egész jó, de a főszereplő hölgy... na ő nagyon gáz... sokat és feleslegesen beszél.

Tetszett a sorozat, de biztos, hogy nagyon kicsi lehetett a költségvetés, mert néhány jelenetet ismételtek állandóan benne, valamint nem futotta eredeti indiánokra sem, így maradtak a fehér emberek inka és maja szerepekben, nagyon fura tetoválásokkal. Ettől függetlenül a mondanivalója érdekes volt.

Magyar sorozathoz képest egész jó volt! Nem tudom, ki választotta ki a szereplőket, de telitalálat volt. Néha bolondok voltak, néha idegesítőek, aztán meg újra bolondok, de megvolt a varázsa, ráadásul gyönyörű és érdekes helyeken jártak. Egyszóval: tetszett!

Mindenki egyszerre beszélt jó hangosan, és gyakorlatilag semmiről sem szólt. Mint a régi olasz és francia vígjátékok. Egyszer azért nézhető. :D

Az elején azt gondoltam, hogy megint beletenyereltem egy unalmas filmbe, de ahogy lassan csordogált a történet, egész megszerettem. Humoros volt, ráadásul még mondanivalója is akadt. A kissrác pedig zseniális volt!

Azt hittem, hogy egy különleges filmet fogok látni, de a helyszínen kívül semmi sem volt az. A történet valahogy nem volt az igazi, egy jó darabig nem is nagyon értettem, hogy mit akarnak belőle kihozni. A végére megvilágosodtam, de addig majdhogynem szenvedés volt eljutni. Ha nem ezen az egzotikus helyen játszódna, akkor azt hiszem, abba is hagytam volna.

Gyengécske... Néha volt benne egy-egy poén(ka), de nem lett a műfaj legjobbja.