Az eleje kicsit zavaros volt, de aztán szép lassan összerakódott a történet, és a végére megkaptam a válaszokat a miértekre. Nekem nagyon tetszett! Egy fura család fura élete...
Ez még Pierre Richard-tól is sok! Csak ide-oda szaladgálásból, rengeteg gesztikulálásból és ordítozásból állt a film. (Már amit meg bírtam belőle nézni, mert kb. 20 perc után kikapcsoltam.) Értelme, mondanivalója semmi. Eddig sem rajongtam túlzottan a főszereplőért, ezután pedig kerülni fogom. Ripacs...
Ha lehetne, csillagos ötöst adnék! Sikerült ezt a nehéz, szomorú témát viccesen tálalni! A végén nem akar az ember kést szúrni a hasába, hanem elgondolkodik, és megpróbál emelt fővel tovább élni.
Nem értem az 51%-ot, ez egy igazán jó vígjáték volt! Vicces volt és a története is egészen elfogadható. Végre Clavier is hozta a Jöttünk, láttunkban látott színvonalat. Csak ajánlani tudom!
Nehéz téma, egy picit talán túl nehézre sikeredett, néha szétszórtnak éreztem a filmet, de ettől függetlenül teljesen rendben volt. Az biztos, hogy nem egy vígjáték.
Betyárosan s..r film! Ha 1980-ban látom, akkor lehet, hogy még nevettem volna rajta, de most... Gyenge poénok egymás hegyén-hátán, mondandó semmi. Ma már ez gyengusz.
Aztakutyamindenit! Ez aztán kavarodás volt a javából! Egy kissé sok volt a poén, ráadásul azokból is inkább a gyengébbek. Inkább idegesítő, mint vicces. Egyszer meg lehet nézni, de csak ha nincs a közelben valami tartalmasabb.
Tetszett az alapötlet, nem igazán lehet hallani a rokkantakkal kapcsolatban erről a témáról, pedig őket is ugyanúgy érinti, mint az egészségeseket. A három srác nagyon jól játszott, teljesen átéreztem a film mondandóját. Vicces, érzelmes, mi kell még?
Nekem nem jött be. Lagymatag, egyáltalán nem emlékeztetett Rejtőre. Legalábbis az első 15 perc, ennyit bírtam belőle. Pedig nagy reményeket fűztem hozzá a színészgárda miatt. Lehet, később jobb lett, de azt nem vártam meg. (Erősen elgondolkodtam azon, hogy ezután nem nézek meg több magyar filmet.)
NA Selyemutakon Extra – Hsziantól Budapestig (2025)