Kanócpapa

Az utóbbi 20 évben nem igazán szerettem a magyar filmeket. Vagy nagyon komolyak (mint a vérhas), vagy pedig nagyon viccesek akartak lenni. Sajnos nem sikerült nekik. Már többször leírtam/elmondtam, hogy szerintem a magyar film a béka feneke alatt van, még a legjobb témát is képesek elszúrni egy jó adag ripacskodással/"művészkedéssel". A ZS kategóriás amerikai filmekben is jobban játszanak. Viszont: most kivételesen nem éreztem 100%-ban elcseszettnek a filmet. Volt itt is túltolt színészkedés, gyenge poén is akadt elég, mégis valahogy ezt a filmet végignéztem rossz érzés nélkül. Néha még nevetni is tudtam egyik-másik poénon. Van még bőven hova fejlődni, itt megpróbálták legalább. A sztori gye... több»

Alapmű! :D

Egyszerű, megható, vicces. A szereplők pedig... nagyon aranyosak. (Egy kicsit a Torrente filmek szereplőire hasonlítanak).

Könnyed, a hülyeség határait súroló, egyszer nézős film. Néha már-már túl sok volt a poén, a történet eléggé bugyutácska, de azért egyszer érdemes végigülni (feküdni). De ettől többet nem ér. Holnapra már lehet, nem is emlékszünk rá.

Ó, de jó volt újra látni a régi Balatont! Szuper válogatás!

Érdekes kezdeményezés, remélem, életképes lesz az ötlet.

Nálam is nagyon betalált a film. Nem egy szokványos darab, az már biztos. Szerencsére. ????

Nem volt rossz. Egy kicsit vontatott volt, de érdekes módon nem akartam abbahagyni. Időnként történt is valami, és a vége egész jóra sikeredett. Engem nem zavart az sem, hogy a főhős nő, és legyilkolt mindenkit maga körül. Mert miért is ne: egyenjogúság vagy mi a szösz. Egyszer mindenképp nézhető.