Creoteca

Talán én vagyok az egyetlen?
A sorozatot szinte két nap alatt ledaráltam, és a kritikákkal ellentétben nekem kifejezetten tetszett. Persze ehhez hozzájárulhat, hogy imádom a görög mitológia minden változatát, és némileg az is, hogy furcsa a humorom. Maga történet kicsit-kicsit a mítoszokra alapul, persze a modern körítés nem mindig segít neki, ennek ellenére szerintem hozza a kissé morbid humort. Jeff Goldblum esetében képtelen voltam eldönteni, hogy rájátszik a szerepre, vagy csak önmagát adja. Én rengeteget nevettem a karakterén, főként a mimikán és a gesztusokon. Maga a sztori érdekes, persze, aki ismeri az úgymond eredeti mítoszt, annak sok újat nem mond, de szórakoztató lehet átvetítve a mai életbe. Az egyetlen neg... több»

A könyv még mindig szárnyal
Ha az ember olvassa, vagy hangoskönyvben hallgatja, akkor egy felettébb érdekes, szórakoztató és minden agysejtet megmozgató történettel találja szembe magát. Én ennél a filmnél a feldolgozást hamarabb láttam, minthogy a könyvet olvastam volna. Felkeltette az érdeklődésemet, de így utólag már azt mondanám, hogy meg sem közelíti a könyvet. Poirot egy (véleményem szerint) beképzeltebb alak, mint a regényben, és nem igazán áll jól neki, ráadásul a könyv idejéhez képest annak töredéke alatt jön rá mozzanatokra, ami képtelenség, és nincs is normális levezetése vagy magyarázata. Vannak dolgok, amiket pedig szintén nem értek, mondjuk azt, hogy egy eredetileg svéd nőt miért kell spanyollá átalakítan... több»

Jobb, mint a könyv
Kevés film van, amire azt mondanám, hogy jobb, mint a könyv. Ugyan szeretem Nicholas Sparks regényeit, de a könyvhöz képest a film sokkal több tartalmat ad át. Persze ez a rendező és a forgatókönyvíró szabadságát is jelenti, de nekem a szerelmesek fiatalkorának és megismerkedésüknek bővebb leírása hiányzott a könyvből. A színészpárok (idős-fiatal) nagyon jól alakítanak, az ember már-már vágyik az ilyen szerelemre maga is. Ryan Gosling nekem annyira beleégett Noah-ként a tudatomba, hogy amikor megláttam a Barbie-ban, azt mondogattam magamban: Ez nem ugyan az a színész, ez nem ugyan az a színész... pedig de. Bár be kell vallanom, sajnálatomra. És a Szerelmünk lapjai mellett szólva!

Igazi színésznő (?)
Véleményem szerint az egész dokumentumfilm túl hollywoodias. Értem itt azt, hogy romantikus dallamok, andalítóan összevágott jelenetek. Ami egy film esetében jó is lenne, ha egy kicsit nyálas romcomra fanyalodna a néző. De elméletileg ez a valóság. Én ezzel nem tudok azonosulni egyáltalán. Meghan reakciói, mozdulatai, szándékos pózolásai teljes mértékben marketingfogások, és még az érzelmi pillanatokban is színészkedik. Ez konkrétan 46:26 másodpercnél érzékelhető. De annyira, hogy még egy túltolt, középszerű romcom rendezőnél is gáz lenne. Nem néztem a sorozatot, amiben szerepelt, de nem hiszem, hogy a tehetsége miatt szerepeltették... Egy normális nő, aki nem akarja a magánéletét így kitere... több»

A Netflix színvonala csökken
Nagyon ritkán kapcsolok ki filmet. 20 percig bírtam. A film oly szinten nem kötötte le a figyelmemet, hogy az időt is sajnáltam a továbbiakra. Emellett, ami egyre többet szúr szemet a Netflix saját gyártású sorozataiban/filmjeiben, az a homoszexualitás és az LMBTQ promotálása, de oly mértékben, hogy az már zavaró. Szinte nincs olyan új tartalma, amiben ne jelenne meg valami erre utaló cselekmény, vagy elég hosszú szál. Csak azért, hogy az egész jelenséget elfogadják, véleményem szerint túlzás (már-már gáz) dolog egy adott forgatókönyvet így megírni. Persze biztosak lehetünk benne, hogy már szabályozás is született erről, de hálát adhatunk, hogy legalább a régebbi filmeket nem forgatják újra,... több»