5 dolog, amit CSAK a felnőttek érthetnek a Barbie-ban

!!! FIGYELEM: cikkünk néhány SPOILERT is tartalmaz a film cselekményére vonatkozóan !!!

De onnantól, hogy az indie-kedvenc Greta Gerwig szerződött le társírónak és rendezőnek, sejthető volt, hogy a Barbie több lesz, mint egy cukorkaszínű, ragacsos pénznyelő.

A koncepciózus teaser, majd a pimasz hivatalos trailer is azt jelezte, hogy a Barbie nem csak a termékelhelyezéssel és a 12 éven aluliak megnyugtatásával/megnyerésével/szórakoztatásával foglalkozik. A rendkívül hatékony vírusmarketing-kampányból ítélve pedig, Gerwig filmje mindenekelőtt azokat a nőket célozta meg, akik Barbie babákon nőttek fel, és akiknek talán már saját gyerekeik is vannak.  

A Barbie cselekménye nagyrészt egy milleniál anyuka körül forog, aki nehezen tud kapcsolatot teremteni a Z generációs lányával. Bár a tinédzser Sasha (Ariana Greenblatt) kortársai biztosan élvezni fogják a Barbie-t, és bár még a fiatalabb gyerekek is megnézhetik, a filmet leginkább America Ferrara Gloriajának korosztálya fogja értékelni.

Ez azért van, mert Gerwig filmje tematikailag és hangvétel szempontjából is ambiciózus, és tele van húsvéti tojásokkal és utalásokkal, amelyeket csak bizonyos korú nézők vesznek majd észre. A legokosabb gyerekfilmekkel ellentétben, amelyek elég poént pakolnak be a felnőttek szórakoztatására, a Barbie egy felforgató, mégis komoly kiáltvány, amely nem titkoltan a felnőtt nőknek szól, olyan szórakoztató elemekkel, amelyek lekötik a lányaik figyelmét is. Ezek azok a dolgok a Barbie-ban, amelyek miatt a film egészen más szinten működik a világ Gloriáinak.

Lássunk 5 érdekességet, amit csak a felnőttek fognak érteni, ha beülnek a Barbie-ra!

1. Utalás más filmekre

A Barbie teaser trailere, amely 2022 decemberében került fel a YouTube-ra, azzal keltett feltűnést, hogy Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmjének paródiájaként indított. A rajongók azt feltételezhették, hogy a klip csupán ügyes reklám, és csak a teaser utolsó képkockái tartalmaznak felvételeket magából a filmből. De a 2001-re utaló riff valójában megjelenik a Barbie-ban, egyfajta prológusként. Onnantól kezdve Greta Gerwig filmje számtalan utalást tartalmaz az előtte készült híres filmekre, és ezek közül sok a Z generációsok kora előttről származik.

Amikor Ken átlép a való világba, felfedezi a Rocky-t, és Sylvester Stallone személyes stílusát a sajátjává teszi. Később, amikor a Barbie-k összeesküvést szőnek, hogy megdöntsék a Kenek hatalmát, az egyikük úgy tesz, mintha még sosem látta volna a kultikus A keresztapa filmeket.

A legnyíltabb főhajtás azonban egy másik Warner Bros. filmre utal: amikor Alexandra Shipp író Barbie-ját átprogramozzák, nem tudja elhinni, hogy ennyire beleélte magát a Snyder-vágásba, amíg Kenék befolyása alatt állt.

Más klasszikusokra való finomabb utalások is megtalálhatók Gerwig filmjében, amelyet - mint azt ő is készségesen elismeri - olyan filmek ihlettek, mint az Óz, a nagy varázsló és a Truman Show. Barbie diszkóbulija a Szombat esti láz táncához és díszletéhez hasonlít; a Manolo Blahnik és a Birkenstock közti választás a Mátrix piros és kék tablettáinak paródiája; Kenék lóháton utaznak a Monty Python Gyalog galoppjának mintájára, a zenés csatájuk pedig a West Side Story és a Grease koreográfiáit idézi.

2. Okos szereposztás és pimasz cameók

A Barbie-nak remek szereplőgárdája van, élén Margot Robbie-val és Ryan Goslinggal, akik Oscar-díjat kaphatnak alakításukért. A színészi gárdát mellettük olyan komikus legendák egészítik ki, mint Rhea Perlman és Kate McKinnon, valamint olyan feltörekvő sztárok, mint Emma Mackey, Simu Liu és Kingsley Ben-Adir.

Különösen Will Ferrell szerepeltetése, mint a Mattel vezérigazgatója volt zseniális húzás! A Barbie szoros párhuzamot mutat a 2003-as Mi a manó és a 2014-es The Lego Movie című filmekkel, amelyek Ferrell a legjobb munkái közé tartoznak. Ferrell a Mi a manó bolondos főszereplője és a gonosz Lord Business a Lego kalandban. Itt egy másik vállalati gonosztevő, aki Barbie útjának fordítottját járja végig. A gyerekek talán felismerik őt korábbi karaktereiből, de csak az éles eszű tinik és felnőttek fogják érteni, hogy Greta Gerwig mit akar ezzel a valóban parádés szereposztással. 

A pankráció rajongói valószínűleg észrevették John Cena sellőként való megjelenését, de a többi cameo a fiatalabb nézők számára, nagy valószínűséggel értelmezhetetlen lesz.

Annie Mumolo felbukkan, mint Anxiety Mom. Mumolo a 2021-es "Barb & Star Go to Vista Del Mar" társszerzője és társszereplője, ami egy másik vígjáték, amely esztétikailag és hangvételében is megegyezik a Barbie-val.

Gerwig forgatókönyvíró- és élettársa, Noah Baumbach egy másodperc töredékére szomorúan néz egy padon. És ha már a padoknál tartunk: az idősebb nő, aki azt mondja Barbie-nak, hogy tudja, hogy gyönyörű, az Oscar-díjas jelmeztervező és Gerwig barátja, Ann Roth. Végül pedig, a mindig csodálatos Helen Mirren a film narrátora. Mi kell még?

3. A feminizmus és a patriarchátus megjelenítése

Aki valaha is látott már Greta Gerwig filmet, annak számítania kellett arra, hogy ezúttal is megjelennek majd feminista témák. De mint kiderült, a Barbie egészében egy feminista kiáltvány, amely a patriarchális társadalmat a Barbieland lányos fantáziavilágával összehasonlítva vizsgálja.

A Barbie-k tévesen azt hiszik, hogy mivel ők már elértek valamit a patriarhátuson túl, a való világban az igazi nőket sem gátolja semmi az álmaik elérésében. Los Angelesbe érve Barbie megdöbben (Ken pedig el van ragadtatva), hogy mekkorát tévedtek.

Barbie a fizikai és szexuális erőszak állandó fenyegetését érzi, míg Ken csak megerősítést. A lány megdöbben a Mattel kizárólag férfiakból álló igazgatótanácsán, míg Ken egy másik cégnél kér egy magasan fizetett állást, mire egy vezető azt mondja neki, hogy náluk még mindig patriarchális a helyzet... csak jobban elrejtik.

Amikor Barbiék újra ratifikálják az alkotmányukat, sokatmondó, hogy csak Kennek engedik, hogy alacsonyabb szintű bíróságokon szolgáljon. Ez persze igazságtalan, de a sötét vicc az, hogy a nőknek évszázadokba telt, amíg ilyen apró lépésekkel eljutottak oda, ahol ma tartanak, ami még mindig messze nem jelenti a teljes egyenlőséget a fizetés és a képviselet tekintetében.

Végül Barbie nem a szerelmet és nem a karriert választja, hanem azt, hogy egy véges és tökéletlen élet során rájöjjön, ki is ő valójában, ami a maga nemében egyfajta feminista állásfoglalás. De Gerwig igazán Gloria lelkesítő monológjával vezeti be a mondanivalóját, amelynek során azon töpreng, mennyire lehetetlen nőként "helyesen" élni.

"Vagy agymosott vagy, vagy furcsa és csúnya vagy; nincs köztes megoldás" - mondja. Ha az Oppenheimer arról szól, milyen nehéz rendkívüli férfinak lenni, a Barbie arról szól, milyen nehéz átlagos nőnek lenni.

4. Nosztalgia

Az egyik legnagyobb bizonyíték arra, hogy a Barbie nem titkoltan a 30-as éveiben járó és annál idősebb korosztály számára készült, az a tény, hogy a Greta Gerwig által újraalkotott világ nagy része a '80-as és '90-es évekből való. De néhány referenciapont még messzebbre nyúlik vissza a Barbie-történelemben, ami maga is egy mellékszál a filmben.

A prológus Barbie színre lépésének történetét meséli el, amikor a lányok az eredeti, 1959-es Barbie-t bámulják fekete-fehér, ék alakú fürdőruhájában. Innen kezdve a történet megáll, hogy feljegyezzen vagy ikonikus, vagy rosszul sikerült termékeket Barbie múltjából. 

Ott van Barbie 1990-es lila-ezüst Jégkapucsok-ruhája, valamint vintage diszkó- és paisley-számok; Gloria elszédül, amikor észreveszi az 1985-ös faház-szettet és Weird Barbie (Kate McKinnon) kakilós kutyáját többször is kiadta a Mattel.

Míg a gyerekek talán viccesnek talál(hat)nak néhány direkt idétlenre megalkotott Barbit és Ken-t, addig Allan (Michael Cera), Midge (Emerald Fennell), a felnövő Skipper (Hannah Khalique-Brown), a Barbie Video Girl (Mette Towley), a Sugar Daddy Ken (Rob Brydon) és a Fülbevaló Varázs Ken (Tom Stourton) iránt csak az érett Barbie nézők fognak nosztalgiát érezni.

A viccek - mint például az, hogy Skipper (Erica Ford) megpróbált két kisgyereket szörfözni vinni - jobban ünek majd azoknál a rajongóknál, akik talán valóban játszottak ezekkel a babákkal. 

5. A Barbie, mint vallási allegória

Barbie biztosan könnyednek tűnt azokból a bizonyos régi reklámokból. De Greta Gerwig Barbie-ját a nemek társadalmi szerepéről szóló súlyos gondolatai mellett valójában a halál és az istenségek érdeklik csak igazán.

Igen, Barbie egzisztenciális rettegése Sasha és Gloria problémáiból fakad, de a sztereotip Barbie a továbbiakban saját érzelmi és spirituális válságba kerül. Miközben megpróbál elmenekülni a Mattel központjából, Barbie kinyit egy jelöletlen ajtót, és egy konyhába téved, ahol egy titokzatos, fehér hajú nő kezd neki tanácsokat adni.

A leglelkesebb Barbie-rajongók már kitalálhatták, de végül természetesen mi is megtudjuk, hogy ez a nő Ruth Handler (Rhea Perlman), Barbie feltalálója (vagy Ruth Handler szelleme; 2002-ben halt meg). 

A Barbie egy megható jelenettel zárul, amelyben az érző baba szó szerint találkozik alkotójával. Ruth elmondja Barbie-nak, hogy a lányáról, Barbaráról nevezte el, ami még több értelmet ad a filmnek az anyák és lányaik közötti kapcsolatokról szóló elmélkedésének.

Az istenével való szembenézés során Barbie-nak egy nehéz döntéssel is szembe kell néznie. Élhet örökké az álomvilágában, vagy élhet egyetlen élet erejéig a való világban.

Útjának egy másik értelmezése Ádám és Éva történetét tükrözi - de Ken szerint fordítva -, amelyben az embereket kiűzik az Édenkertből. Végül Barbie úgy dönt, hogy jobb embernek lenni, mint ötletnek (ez vezet a hisztérikus utolsó párbeszédsorhoz), és elfogadja az élet tökéletlenségét.

Ezek a vallási témák pedig egyáltalán nem véletlenek: Gerwig az Associated Pressnek elmondta, hogy a katolikus neveltetéséből származó bibliai történetek szolgáltak részben a Barbie alapjául.