William Friedkin rendező, akit leginkább az Oscar-díjas Francia kapcsolat és Az ördögűző című kasszasikerek miatt ismerhetünk, hétfőn halt meg Los Angelesben, életének 87. évében.
Friedkin a chicagói WGN televíziós csatorna postázójában kezdte, ahol hamarosan televíziós műsorok és dokumentumfilmek rendezőjévé emelkedett. Elmondása szerint ezekben az első években mintegy 2000 tévéműsort rendezett, köztük az 1962-es The People vs. Paul Crump című dokumentumfilmet, amely egy halálraítélt férfi rehabilitációjáról szólt. Ezzel a filmmel elnyerte a San Franciscó-i Filmfesztivál Golden Gate-díját, és a WBKB dokumentumfilmes részlegének vezetője lett.
Peter Bogdanovich, Francis Ford Coppola és Hal Ashby mellett Friedkin az 1970-es években került az A-listások közé, a lendületes, kockázatvállaló filmkészítők új generációjának tagjaként. A televízióban, különösen a dokumentumfilmekben szerzett tapasztalatait ötvözve a legmodernebb vágási stílussal. Friedkin friss energiát vitt a horror és a rendőrségi thriller műfajába, amelyekre specializálódott.
A Francia kapcsolat hihetetlenül gyors tempójú és morálisan kétértelmű történet volt, amelyet dokumentumfilmes stílusban forgattak, és amely a filmművészet egyik leghíresebb autós üldözési jelenetét tartalmazza. Több Oscar-díjat is nyert, többek között a legjobb film, rendezés és színész (Gene Hackman) kategóriában, és a film és a televízió rendőrségi műfajának alapvetésévé vált a következő években.
A francia kapcsolat kritikai dicsőségét követően 1973-ban jött Az ördögűző, amely világszerte elképesztő 500 millió dolláros bevételt hozott, és A keresztapával együtt elindította a blockbuster-korszakot a mozifilmekben. A William Peter Blatty regényéből készült Az ördögűző ugyanolyan hatással volt a horror műfajára, mint a Francia kapcsolat a zsaruthrillerekre. A film második legjobb rendező kategóriájú Oscar-jelölését hozta meg Fridkinnek.
Egyik korábbi munkája sem szolgált előjeléül annak, ami 1971-ben következett, amikor A francia kapcsolat című filmet rendezte, majd 1973-ban Az ördögűzőt, ami pedig egy újabb kitörést jelentett Friedkin számára.
Az ördögűző azonban az utolsó kasszasikerének bizonyult. Nem rendezett több filmet az 1977-es Sorcerer című filmig, amely Henri-Georges Clouzot A félelem bére című filmjének igényes remake-je. A film jócskán túllépte a költségvetést, és akkoriban csalódást okozott, bár azóta nagyra értékelték. Ezt követte a Haláli meló című thriller és az 1983-as Az évszázad üzlete című vígjáték.
Az 1980-as évek elején Friedkin és Blatty társult egy Ördögűző III projektben, de Friedkin kreatív nézeteltérések miatt kilépett.
Friedkin a legtöbb idejét a televíziós műfajban töltötte, ahol olyan sorozatokon dolgozott, mint a Mesék a kriptából Homályzóna, "Space Quest" és C.A.T. Squad. 2000-ben ő rendezte A bevetés szabályai című, mérsékelten sikeres katonai drámát.
A Chicagóban született Friedkin a Senn High Schoolba járt, ahol nem volt túl jó tanuló, de igyekezett profi szintre fejleszteni kosárlabdás képességeit. Mivel azonban sosem nőtt igazán magasra, pályafutását az újságírás felé módosította. A rendező, aki maga is éveket töltött a dokumentumfilmes szakmában, az évek során számos dokumentumfilmben szerepelt, amelyek filmekről és filmkészítőkről szóltak, köztük a 2003-as Egy évtized a hatása alattban is.